2016. július 30., szombat

Arisa blogja

Salve!
Elérkeztünk immáron a 28. kritikámhoz a blogon, ami egyrészről hihetetlen teljesítmény, másrészt ezt is márciusban rendelték, "csak" négy hónappal ezelőtt, úgyhogy itt is volt az ideje már, hogy megírjam.
Egyébként mindig is hátrány volt, hogy hónapokkal el vagyok maradva a várólistás kritikákkal, de az ilyen blogoknál, mint ez - mármint, amik szünetelnek vagy akár be is zártak már, mióta megrendelték róluk a kritikát -, fennáll az esélye, hogy esetleg a kritikát olvasva az írónak megjön az ihlete, és újranyitja a blogját. Remélem, hogy a tiéddel is így lesz, Arisa. :) (Ezzel nem büszkélkedni akartam az ösztökélő képességeimmel, félre ne értsd, csak remélem, hogy sikerül elérnem, hogy te is folytasd a blogodat.)

Szerzője: Hoshimiya Arisa

A kinézet
1. A fejléc. Nem ismerem az animéket, de azért fura lett volna egy hús-vér lány képe Castiel mellett, ezt el kell ismernem. Bennem viszont mindig egy kicsit tündérmesés benyomást keltettek, ami nem áll hozzám túl közel, de ez személyes agybetegségem. Ami egyértelműen zavart, az az, hogy Isabell alakja jóval nagyobb, mint Castielé - szerintem az lenne ideális, ha egyforma méretű lenne a fejük. Fölöslegesnek tartom a két, gömbbe beillesztett képet a főhősről és a főhősnőről; furán is illenek az összképbe. A cím betűtípusa és elrendezése borzalmas, egészen máshogy kéne megoldani, hogy ne üssön el ennyire a környezetétől. A jobb szélen a karácsonyfadíszeket még értem valahogy, de azoknak sincs akkora szerepe, hogy jelen kelljen lenniük a fejlécen.
Épp A Sátáni Bibliát fordítom - amatőr szinten persze - a barátnőmnek, szóval felismertem a jobb felső sarokban a sátánista szövegrészletet, na meg a pentagrammát és a többi, erre és az asztrológiára utaló elemet a háttérben, de ennek megint csak nincs értelme, mert nem látom, hogyan kötődik a történethez. Igen-igen, Londoni Rémtörténeteket nézek, tudom, hogy a boszorkányok Sátán szolgái, de te ezt semmilyen szinten, még halvány utalásként sem illesztetted be a történetedbe, és ez hatalmas veszteség, mert hihetetlenül klassz sztorit lehetne kihozni belőle. Ja, és az utolsó: a teljesen oda nem illő, piZappal odaírt név, azé, aki a fejlécet készítette, förtelmes. Tanulság? Rendelj egy új fejlécet, lehetőleg egy profibb szerkesztőtől (ezzel nem leszólni akarom MinJit, eleve nem is tehetném, hiszen jómagam semennyire nem tudok szerkeszteni, de azért az elkészült munkáról lehet látni, hogy ki mennyire érti a dolgát és mennyire nem). (6/2)
2. A háttér. Egy nagyon szép kép, a színei is tetszenek, és ami még jobb, illik a fejléchez. A Travel sablon ritkán szokott ilyen jól elsülni, amikor nem egyszínű a háttere, de a tiéd szuper. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Ezekkel sincs semmi baj, tökéletesen olvashatók rajtuk a betűk, nem bántják a szemet, de a legzseniálisabban az összképbe illenek. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus, betűméret. A betűtípust nem váltogatod, csak egyszer, az első fejezetben volt más, mint mindenhol máshol, és azt tanácsolnám, hogy azt is állítsd át a megszokottra. A bejegyzések betűtípusa nem jön be annyira, de nem halálos. A betűszín természetesen fehér, ami sötét háttéren mindig ideális. A méret mindenhol pont megfelelő, sikerült eltalálnod. (3/3)
5. Az effektek. A kurzor-rávitelre aláhúzottá váló linkeffekt pont elég szerintem, nem passzolna a fejléc és a háttér extravagánsságához még egy halom csicsás effekt is, úgyhogy jó, hogy csak ennyi van - erre is megadom az öt pontot, mert az ízlésességet is értékelni kell. (5/5)
6. A modulok. Rögtön látszik, hogy nem vitted őket túlzásba, de ennek önmagában nem kell hibának számítania. Nézzük alulról. A főboszi nagyon frappáns elnevezés a profilodnak, de nem kellett volna a lábléchez tenned, simán befért volna az oldalsávba is, sőt, ott praktikusabb lenne. A cseréket a helyedben az archívum után tenném, mégiscsak kevésbé fontos, mint az. A chated tökéletesen illeszkedik az összképbe, ügyes.
Ha értesz a kódoláshoz, azt tanácsolnám, oldd meg, hogy a menü sorai a modulsáv szélétől a széléig érjenek, mert így nagyon előnytelenül festenek. Nem nehéz, és szerintem bárki szívesen megcsinálja neked az olvasóid közül, aki ért hozzá. Vagy, ha nem, akkor írj e-mailt, és megcsinálom neked, ha kimásolod és elküldöd a html kódját.
Modulnak számít még a kurzor, ami egyáltalán nem illik az összképbe, szóval szerintem nyugodtan leveheted, a sztandard sokkal jobban nézne ki. (12/9)
7. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A sátánista és asztrológus elemek nagyon frappánsak a fejlécen (annál nagyobb kár, hogy a történethez nincs közük). A fülszöveg feletti képet először könyvborítónak néztem, mert nagyon jól néz ki, csak áldás lenne, ha teljes méretben jelenne meg, mikor megjelenítem. A valódi könyvborító is jól néz ki, pontosabban mondva elmegy, de igazából a blogok ezen aspektusa mindig hidegen hagyott, mivel semmi jelentősége.
A feliratkozók boszi-elnevezése és a te főbosziságod nagyon ötletes, valamint ami még egyedinek számít, az a színes, mégsem zavaró háttér. (5/5)
8. Az összhatás. Azt leszámítva, hogy a fejlécen szerintem babákra hasonlító alakok jelennek meg, és otromba betűtípussal van ráírva a cím, tényleg nagyon kellemes látványt nyújt a blogod, igazán jól össze van állítva minden, persze a túl keskeny menüt leszámítva az oldalsáv tetején. (5/4)

A kinézet összesen: 40/32 Csak egy új fejléc és pár apróság kérdése! ;)


A tartalom
1. A cím. Már amikor a fejezeteket olvasva végiggondoltam, hogy mit fogok ebbe a pontba írni, csak akkor jutott eszembe egy ötlet, amit, ha megvalósítasz, hatalmasat lendíthetnél a blogodon mind színvonalilag, mind egyediség kérdésében. A cím első fele ugyanis teljesen megnyerő, illik a történetre, figyelemfelkeltő, emlékezetes, meg minden, de a szögletes zárójelbe írt második felének akkor lenne igazán jelentősége, ha a sztori történetesen Castiel szemszögéből íródna. Igen, jól olvastad. Majd a történetnél írok arról, hogy ez miért lenne jó, mert az már nem ebbe a pontba tartozik, mindenesetre érdemes megfontolnod szerintem, már addig is, amíg elolvasod az addig hátralévő pontokat. Így a címedre nem adhatom meg nyugodt szívvel a maximum pontszámot, mivel a második fele nem jellemzi tökéletesen a történetet, pedig jellemezhetné, ha kicsit jobban végiggondoltad volna. (6/5)
2. A fülszöveg. Bevallom, a történet eddigi fejezeteit úgy olvastam el, hogy valahogy elfelejtettem megnézni a fülszöveget, de ha fordított sorrendben cselekszek, csalódással kezdtem volna neki a történet olvasásának. A fülszöveg ugyanis összecsapott, és a boszorkányos történetszáltól eltekintve akármelyik, új városba költöző, új gimibe beiratkozó tucatszereplő történetét is elmesélhetné. Egy ilyen sztori azért megérdemelt volna egy picit sziporkázóbb fülszöveget. Lássuk a gyakorlati hibáit: Isabell Cally teljesen normális életet szeretne élni, ám ez nem olyan egyszerű, ugyanis boszorkány. Annak született, a szülei is azok. A lány célja érdekében hátat fordít régi életének, és a halandók közé költözik. Ez persze nem megy zökkenőmentesen, na meg a varázslást sem olyan könnyű elfejteni. Mivel főhősünk csupán 17 éves, így beiratkozik a híres Sweet Amoris gimibe, hisz ez az iskola teljesen különbözik a bosziiskolától. Sok új dolgot megtapasztal, köztük a szerelem érzését is. Egy idő után, Isabell kötelességének érzi, hogy elmondja a titkát a fiúnak, ám Castiel-nek Castielnek ez nem tetszik, sőt, a szüleinek sem. Vajon hogyan alakul Isabell élete? Továbbra is képes lesz erre a kapcsolatra?
Khm. Hogy is kezdjem. Már az elején abszurdumnak érzem, hogy a főszereplő boszorkány voltát csak úgy mellékesen veted oda, mintha apróság lenne. Aztán ott az a mondat, hogy Isabell a célja érdekében ezt és azt teszi. Honnan kéne tudnom, hogy mi a célja? Oké, én elolvastam a sztorit, de aki a fülszöveggel kezdi, azt ezzel alapjáraton még nem világosítottad fel. Aztán ott a másik: beiratkozik a Sweet Amoris-be, "hisz ez az iskola teljesen különbözik a bosziiskolától". Azt várnánk, hogy azért iratkozik be, mert tanköteles, de persze, miért is ne. A történetben bezzeg nem említetted, hogy eleve azért került szóba a halandók egy gimnáziuma, mert Isabell tudni akarja, milyen az. Tudtommal az anyjáék ragaszkodtak hozzá. Erről is lesír, hogy összecsaptad, nem is egyeztetted össze a történettel. Pedig annyira jó is lehetne a fülszöveg, ilyen merész alapsztorival! Igazán fordíthatnál rá időt, hogy újraírd.
Ja, el ne felejtsem a fülszöveg végét, amikor megtudjuk, hogy Isabell idővel elmondja a kilétét Castielnek (akinek a neve nem bukkan fel egészen addig, szóval csak azért tudjuk, hogy ő az a szerelem, akiről az előző mondatban szó volt, mert ő van a fejlécen - külön erre sem tértél ki), akinek ez "nem tetszik". Öh, árnyaltabban is meg lehetne ezt fogalmazni szerintem... Nekem sem tetszene, hidd el. Sőt. Először őrültnek gondolnálak, el sem hinném, aztán, mikor bebizonyítod, hogy mégis, cseszettül össze lennék zavarodva és egy kicsit megijednék tőled és elmenekülnék előled. Így is, vagy hasonlóan is le lehet írni. Meg úgy is, hogy "nem tetszik" neki. De te tudod. (5/1)
3. Az oldalak. Teljes káosz. Hol is kezdjem. Mondjuk, a legszembetűnőbbel: minden másik blogodnak külön oldalt csináltál, ami már önmagában is elég zavaró. De azt várnám, hogy mondjuk egymás után, sorba rakod őket, de nem - a Love on the ice a szereplők után van, a Crystal Pecure meg a legvégén. Jelen állapotukban mindkettőről azt hiheti az arra tévedő, hogy valami külön oldal, ami ehhez a blogodhoz kötődik, de aztán persze rájön, hogy nem. Hihetetlenül rendetlennek tűnik ez így.
A sorrendjüket sem igazán értem - a legpraktikusabban így néznének ki: főoldal, fejezetek, szereplők, ha könyv lenne, oklevelek, díjak; és csak ezek után a többi blogod külön oldala, ha ragaszkodsz hozzájuk. Bár szerintem mindkettőt össze lehetne rakni egyetlen oldalra, mondjuk, "többi blogom" névvel.
És még csak ezután jön az oldalak tartalma. A fejezetes szerencsére teljesen rendben van, úgyhogy arról nem kell írnom külön semmit. A szereplők jól össze vannak szedve (Nathanielt hiányoltam a listáról), de a végén azon kívül, hogy van egy szereplő, aki még fel sem tűnt a történetben, az ő képét valamiért háromszor raktad be, ebből kétszer óriási méretben. Bocsánat a kérdésért, de részeg voltál, amikor ezt ilyen állapotban hagytad? Azonnal szedd le azt a két, orbitálisan nagy, fölösleges képet, mert kiég a retinám, és szerintem az arra tévedő bloggerek is furán néznek rád.
A díjas és az okleveles oldal rendbe van téve, ami külön megnyugvás számomra. A könyvborítót nemigen lehet elrontani, neked sem sikerült. A blogjaid külön oldaláról meg már elmondtam a véleményemet, de még hadd tegyem hozzá, hogy az, hogy még a fejezeteiket is belinkelted ezeken az oldalakon, arra enged következtetni, mintha egy blogként kezelnéd mind a hármat - a két másikat, meg azt, amit most kritizálok. Ez semmilyen esetben nem normális, és tarthatatlan. (4/1)
4. A prológus. Azt hiszem, ez a legnagyobb csalódásom. Annyira kiemelkedően, annyira ötletesen meg lehetett volna írni egy ilyen hátterű sztori prológusát, erre egyenesen komikus lett. Szívélyesen dobálózol a "boszorkány" és a "varázslat" szavakkal, de egyikről sem mondasz konkrétan semmit, pedig ez lenne a történet legmisztikusabb, legérdekesebb eleme - te mégis letudod úgy, mintha természetes lenne. Egy fantasy nem így működik. Legalább annyi pozitívum van a prológusodban, hogy jó helyen végződik, így hívogatja az olvasót a folytatás elolvasásához, ami nagyon fontos, de... Vérzik a szívem, komolyan. Ha valamikor, hát itt kellett volna megjelenítened a sátánista vonalat - elvégre a boszorkányokhoz ennek elvileg kapcsolódnia kéne, ha már a fejlécen is felhívtad rá a figyelmünket. De semmi. A prológus alapján a történet egy átlagos, megszokott Csábításból Jeles-agyszülemény, amit egy unatkozó tinédzser lány préselt ki magából, annyira rabul ejtette ez a primitív játék. És nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a boszorkány-elemmel akármilyen magasságokba emelhetted volna a történetet, de bele sem gondoltál, elkapkodtad, közzétetted, 'oszt kész, a sok hülye bloggernek még ez is felüdülés lesz. (5/1)
5. A történet. Ahogy a prológusban, úgy itt sem kapunk a boszorkányságra kicsit élénkebben utaló, magyarázó részt - a boszorkányság megmarad annak a tündérmesés, elcsépelt, kidolgozatlan háttérelemnek, amit azért hoztál bele, hogy legalább eltérjen a többi ötszáz Castiel-fanfictől. Így igazán nehéz dilemmában vagyok azt illetően, hogy hány pontot adjak az alapötletre, mert hiába jó, lesír róla, hogy nem gondoltad át eléggé ahhoz, hogy kihozd belőle azt, amit magában hordoz. (10/5), mert valahol mégiscsak a kidolgozás hibája a dolog, nem az alapötleté, ugyanakkor mégiscsak Csábításból Jeles, ráadásul épp Castiel-fanficről van szó, na meg egy új gimnáziumba kerülő lányról, aki elvileg boszorkány, de ez csak pár szóból derül ki...
A kidolgozás kapcsán visszautalnék arra, amit már a címnél is említettem: hogy mennyivel érdekesebb, praktikusabb, egyedibb és színvonalasabb lenne a történet, ha a prológus maradna Isabell szemszögéből, a történet többi része pedig... *dobpergés* Castieléből! De most gondolj bele! Ha nem vagy hajlandó - vagy nem is gondoltál bele - kidolgozni a boszorkány-szálat, akkor a történet Isabell szemszögéből egy unalmas, átlagos lány sztorija, aki épp a mi vörös szívtiprónkba szeret bele. De ugyanez Castiel szemszögéből már egy mestermű lenne, nemcsak azért, mert férfi szemszögéből íródik (ami ritka a blogok és főleg a fanfictionök között, mint a fehér holló, magyarán kapásból egyediségfaktornak számítana), hanem azért is, mert így egy egész korszaknyi időd lenne magadban kigondolni, hogy pontosan milyen is a boszorkányság, és az olvasó épp ugyanakkor tudná meg a részleteket róla, amikor Castiel. Mert a prológusban ugye megtudnánk, hogy Isabell boszorkány, de utána Castiel szemszögéből követnénk végig a történetet, így megtudva mindent az ő háttérsztorijáról is - mert valljuk be, Isabell a boszorkány mivoltától eltekintve egy dögunalmas, véges mennyiségű sztorilehetőséget kínáló tucatlány - és ezt annyi, gimis blogon olvashattuk már, hogy az siralmas!
A történeted kidolgozása tehát már nem olyan nívós, mint az alapötlet, de csak rá kéne szánnod az idődből valamennyit, és az is minőségi lenne. (10/2)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Személyleíráson kívül csak a cseresznyefák kapcsán emlékszem jelzők használatára, ami elég kevés, és nem kellene sok, hogy kielégítő szintre fejleszd. A párbeszédek néha zavarosak, egy helyen entert ütni felejtettél el, máskor meg az nem világos, hogy mit ki mond - szerintem ott már te is bele voltál zavarodva, ezért nem csoda, hogy az olvasó sem érti. De alapjáraton a párbeszédekkel sincs baj, mármint csak akkor nincs, mikor Castiel beszél. Mert valójában az ő szavait írtad le a leghitelesebben.
A karakterekről: annak ellenére, hogy Isabell boszorkány, ezért elvárnánk tőle, hogy kicsit komolyabb legyen, nemhogy 17 éveshez képest, de alapjáraton is gyerekesen viselkedik. Persze, ez van, amikor az író még túl fiatal ahhoz, hogy magánál idősebb karaktereket hitelesen megjelenítsen. Castiel karaktere sajnos pont olyan, sőt, még üresebb porhüvely, mint a Csábításból Jelesben, de valamiért nem is vártam többet. De azt azért elmondanám még - inkább leírom, de mindegy -, hogy a CsJ-s tapasztalataimra visszaemlékezve Castielt nem ilyennek képzeltem el. A te történetedben Castiel már az első alkalommal dicséri főhősnőnket, pedig az igazitól én azt várnám el, hogy inkább beszól neki, cikizi. És utána is túl hamar nyílik meg neki, túl hamar válik nyilvánvalóvá, hogy tetszik neki Isabell, és ez megint csak az összecsapottságra vezethető vissza. (15/7)
7. Stílus, fogalmazás. Szépen fogalmazol, és megnyerő a stílusod, ha néhol bele lehet is zavarodni abba, hogy épp mit akarsz mondani. Utóbbi egyértelműen az átolvasás hiánya miatt van, és ez is olyasmi, amit tanácsolnék neked, a rengeteg regény olvasásán kívül. Semmit ne tegyél közzé úgy, hogy egyszer sem olvastad át az egészet, mert anélkül olyan hibák is benne maradhatnak, amiken egyébként fognád a fejedet, hogy képes voltál elkövetni. (5/4)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincsedet nem nevezném hiányosnak, de átlagon felülinek sem mondhatnám, inkább amolyan középszerű - ezen is segítene, ha sok könyvet olvasnál. Így a helyesírásod is - helyesebben írsz, mint a legtöbb blogger, de időről időre te is vétesz hibákat, szerencsére legrosszabb esetben is csak vesszőhibákat, ami megbocsátható. És - hadd ismételjem meg magam - rengeteg olvasással kiküszöbölhető. Nem viccelek! (5/3)
9. Hitelesség, történetvezetés. Fantasy-ről beszélünk, szóval a hitelességnek eleve nem kell jelen lennie, de a történetvezetésed azért hagy kivetnivalót maga után. Hogy értsd, mire gondolok: sokszor túl egyszerűen zárod le a fejezeteket, legtöbbször az elmesélt nap végén, és ez nem szerencsés, mert így nem vonzza az olvasót - sokkal frappánsabb és izgalmasabb, ha épp egy érdekes párbeszédnél fejezet be a fejezetet, vagy valamilyen, látszólag érthetetlen és szokatlan eseménynél. Most nem jutott eszembe jobb példa, de körülbelül ilyesmikre gondolok: "A hang hallatán megfordultam, és megláttam őt, ahogy a fának támaszkodva figyelt engem." Persze, ez elég elcsépelt példa, de arra jó, hogy illusztráljam, mire gondoltam. (5/3)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. A legelső, egyedi eleme a blogodnak a címe, de valamennyire ebbe a kategóriába tartozik az alapötlet is - és sem a címből, sem az alapötletből nem hoztad ki a legjobbat, pedig kihozhatnád, megvan hozzá a tehetséged. A stílusod és a fogalmazásod is különleges, szóval ezeket nem kéne hagynod kárba veszni. Trailered hála istennek nincs, de hidd el, nem is kell. (5/5)

A tartalom összesen: 75/37 Még rengeteget kell fejlődnöd, de megvan hozzá a tehetséged, csak légy kitartó, és szánd rá az időt, amit érdemel!


Ajánlom...
Feltétlenül nézz be Arisa blogjára, ha rajongsz a Csábításból Jeles Castieljéért, és érdekelnek a boszorkányokról szóló fantasy-k, azok közül is egy érdekesnek ígérkező történet Isabell Cally-ről, aki nagy kalandba vág bele azzal, hogy kipróbálja, milyen halandók közötti, halandó életet élni.


A kritika teljes mértékben építő szándékkal íródott, nem akartalak megbántani semmivel. Ha mégis sikerült, és igazságtalan voltam, vagy bármi ilyesmi, akkor írj. Én sem vagyok tévedhetetlen, jó ember meg főleg nem, úgyhogy ennek nagyon is fennáll a lehetősége. Ja, és a kritika rövidségéért elnézést kérek - ma csak ennyire futotta, sajnálom, nem vagyok a toppon.
Az egyetlen, az igazi, a legkegyetlenebb, a legromlottabb Nessa randalírozott. Güle güle!
xxx

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett, sokat segített. Megérte várni rá, köszönöm szépen! :)
    Teljesen egyetértek veled, nem sikerült mindent olyanra csinálnom, mint kéne. Ha tehetném, törölném, és újra kezdeném az egész sztorit. A fejléc azért ilyen, mert már megvolt pár fejezet, amikor rendeltem. :/
    Viszont még egyszer köszönöm, hogy időt fordítottál a blogomra, jól esett. Szerinted megérné újrakezdenem?
    Ja, és ha már felajánlottad, örülnék ha segítenél a menüpontok kódolásában ha lehetséges és időd engedi. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha így van! Én köszönöm a lehetőséget! :)
      Erre a válaszom egy határozott igen, mert tényleg érdekes történet alapjában véve, és ha szánsz rá időt, meg tudod írni úgy, hogy zseniális legyen. :)
      Naná, hogy engedi, lehetséges, ha elküldöd e-mailben a html-kódját és megmondod, hány pixel széles a modulsávod, átírom neked a kódot úgy, hogy jó legyen. :)
      xx Ness

      Törlés