2016. augusztus 23., kedd

Jó ötlet ezt beleírni a történetembe? Mitől lehet unalmas a karakterem?

Lehet, hogy már rájöttetek, de ismételten egy, SH-s cikkek fordítását tartalmazó bejegyzéssel jöttem, szám szerint ezúttal kettő darabbal, név szerint az "Is This A Good Idea For My Story/Setting/Character?"-rel (avagy "Jó ötlet ez a sztorimhoz/felállásomhoz/karakteremhez?") és a Reasons Your Character Might Be Boringgal (magyarul Amiktől a karaktered unalmas lehet). De a rizsám biztos senkit nem érdekel, a cikkek viszont már annál inkább, úgyhogy térjünk is át rájuk.
"Jó ötlet ez a sztorimhoz/felállásomhoz/karakteremhez?"
Avagy hogyan válaszolj erre magad!

Az emberek minden nap tesznek fel effajta kérdéseket - de a többiek néha csak nehezen tudnak válaszolni rájuk. A közönségnek nincs mindig idejük, hogy mélyrehatóan elemezzék az ötleteidet, és nem is élnek az agyad belsejében, hogy teljes és abszolút kontextusában analizálják azokat. Úgyhogy néha a legjobb módszer, hogy rájöjj erre, az, hogy... megkérdezed saját magadtól!
Habár talán ezután is fel kell majd tenned további kérdéseket, sok időt és energiát spórolhatsz magadnak és másoknak azzal, ha a helyes kérdések feltevésével kezdesz hozzá a folyamathoz. Szóval kezdjük is!

Valószínűleg hogy fog rá reagálni a célközönséged? Gondolj az embertípusokra, amiket el szándékozol érni a munkáddal. Gyerekeknek próbálsz írni egy történetet? Ők valószínűleg nem fognak értékelni egy sokrétű cselekményt egy korrupt olajtársaságról. Egy idősebb közönséget próbálsz megérinteni, akik valami elég izgalmasat és komolyat keresnek? Őket nagy valószínűséggel idegesítene egy ügyetlen/gyáva, haver-típusú karakter. Az eredeti munka azzal szerzett sok rajongót, hogy az embereknek tetszett, ahogy a karakterek rossz színben tüntették fel egymást? Egyértelműen el fogod veszteni ezeket a fanokat, ha ehelyett valami gyors iramú akcióra helyezed a hangsúlyt. Próbáld olyanra formálni a kreációdat, amilyenre a célközönséged valószínűleg vágyik.

Hogy reagálnál, ha látnád ezt valaki más történetében? Érdekelne és lekötne ugyanez téged? Vagy inkább untatna, összezavarna vagy idegesítene? Ha az utóbbi lenne, akkor talán nem túl jó ötlet. Tehát gondolkodj el azon, hogy mi kéne ahhoz vagy hogy kéne csinálni ezt és azt, hogy a te figyelmedet felkeltse, és próbálj meg abból kidolgozni valamit.

Illik ez a felállásomhoz? Egy olyan felállásban, amiben a természetfeletti lények jellemzően a veszélyestől az egyenesen halálosig terjednek, egy vidám varázslótündér, aki kívánságokat teljesít ingyen, látszólag a semmiből felbukkanva, leginkább fogcsikorgató hatást eredményezhet. Egy világban, ahol mindenki, akit megfertőzött egy furcsa mutagén, bizarr, sőt ijesztő vonásokkal végezte, valaki, akinek ugyanez angyali szárnyakat és macskafüleket varázsolt, elég oda nem illő lenne. Egy kisvárosban játszódó, vidám sorozatba, ahol a legtöbb karakter leginkább barátságos, és a társadalom kevésbé kellemes tagjai ritkán okoznak komoly balhét, egy szadista sorozatgyilkost hirtelen bedobni bizonyára túlzás. Hacsak nem szándékosan próbálsz egy disszonáns atmoszférát gyártani, az ötletednek bele kell passzolnia az általános felállásba, amivel dolgozol.

Illik ahhoz, ahogyan a valós emberek cselekszenek és reagálnak? Túl-túl sok példát lehet részletezni ennél a kérdésnél. A kisebbségek nem fiktív entitások. Azzal, hogy olyan dolgokat bökdösöl, amire az emberek érzékenyek vagy szenvedélyesek iránta, megutáltatod magad velük, nem megszeretteted. Ugyanez vonatkozik arra, ha szemtelen vagy hatalmaskodó vagy. A normális szülők nem ücsörögnek és malmoznak, ha azt gondolják, hogy a gyerekük veszélyben van. A kormány nem néz utána dolgoknak csak azért, mert enyhén szokatlanok. Csak az, hogy valaki egy bizonyos módon gonosz, nem jelenti azt, hogy az a személy minden elképzelhető módon gonosz kell, legyen. Egy kompetens vezető sem küldene tudatosan egy fusert egy sokat jelentő küldetésre, ha van más lehetőség is. Az, ha valaki először öl, nem kapcsolja át az erkölcsi váltóját, amitől kényszeredett gyilkolászógéppé válna. Hacsak nincs előre megfontolt okod, hogy a karaktereid furcsán viselkedjenek, próbálj meg közel maradni ahhoz, hogyan cselekednének az emberek a valóságban.

Egy extrém vagy szertelen elemet is tartalmaz, ami nem feltétlenül szükséges? Légy őszinte. Megköveteli a történet, amit írsz, hogy a karaktered legyen Az Egyetlen X Az Ismert Világban? A karakterednek tényleg muszáj Korunk Legtehetségesebb Y-jának lenni? Tényleg szükséges, hogy a főhősöd Az Iskola Egyértelműen Vitathatatlanul Legpompásabb Személye ahelyett, hogy egyszerűen csak ésszerűen vonzó legyen? Valóban abszolút lényeges valamilyen okból, hogy a karaktered személyesen tanúsítsa azt, ahogy egy orgyilkos brutálisan meggyilkolja az egész családot? Ha le tudod tompítani az ötletedet néhány árnyalattal, és az még úgy is működik, akkor inkább a letompított változatot írd bele a sztoridba.

Ad ez az ötlet mélységet vagy árnyalatot a felálláshoz vagy egy karakterhez? Segít majd a közönségnek, hogy jobban megértsen vagy értékeljen valamit, ami releváns a történet szempontjából? Elősegíti majd, hogy egy karakter cselekedeteinek vagy döntéseinek értelmet adjon a közönség szemében? Megmutatja majd, hogy a cselekmény egy lényeges eleme - legyen az egy személy, hely, intézmény, stb. - miért olyan most, amilyen? Mutatni fog nekünk valami fontosat egy kultúra életmódjáról, gondolkodásmódjáról, stb.? Ha igen, akkor talán jó ötlet.

Meg fog nyitni egy új, lehetséges cselekményszálat? Fog biztosítani vagy elvezetni új, felfedezendő helyekre és új, leleplezendő dolgokra? Ahhoz fog vezetni, hogy új karaktereket ismerjünk meg, akik majd fontosak lesznek a cselekmény szempontjából? Megnyit vagy alkot majd új lehetőségeket ahhoz, hogy a karakterek eddig még nem látott drámai helyzetekbe kerüljenek? Ha illik a mű hangnemébe és stílusába, és egy új, lehetséges cselekményszálat nyit meg, akkor biztos nem rossz ötlet.

Vagy több lehetséges cselekményszálat zár le, mint ahányat megnyit? Ez olyasmi, amire tényleg figyelned kell - néhány elem talán nyit egy-két új, potenciális cselekményszálat, de cserébe sokkal többet lezár. Ha egy főhősnek isteni erőket adsz, azok esetleg lehetővé teszik, hogy a karakter végre letaszítson más szupererős karaktereket, de ha nem gondolod át eléggé a dolgot, azt kockáztatod, hogy később semmi nem lesz képes elég nagy kihívást jelenteni a főhősödnek ahhoz, hogy utána drámai cselekményt írhass. Mielőtt bármit bele akarnál rakni a sztoridba, tegyél róla, hogy az a valami ne pusztítson el hatalmas adag lehetséges cselekményszálat, mielőtt készen állnál véget vetni a történetnek vagy visszavonultatni a karaktert.

Esetleg vannak más vonatkozásai vagy logikus következményei, amik talán feleslegesek és nehézséget okoznak? Például, ha az olvasóid rájönnek, hogy a történeted rosszfiúi olyan sok embert ölnek meg, hogy már nem is kéne fenntartható népességnek lennie, talán elveszítik a képességüket, ami felfüggesztené a hitetlenségüket. Ha valaki feltalál egy, helyben megtalálható eszközökkel előidézhető gyógymódot minden betegségre, az elég rohadt nagy következményeket vonna maga után az egészségügyi ipar és a dolgozói számára - hajlandó lennél mindezt megoldani, és kitalálni, hogy a dolgok ezután hogyan folynának tovább? Ha az egész népesség 10%-a spontán szupererőket fejleszt ki, az minden tíz emberből egyet jelent. És most gondolj bele, hány ember van az iskoládban vagy a munkahelyeden, és hogy az a 10% pontosan hány embert jelentene - biztos vagy benne, hogy ennyi rohangáló szuperhőst akarsz? Ha az ötletednek vannak olyan vonatkozásai vagy logikus következményei, amik esetleg felesleges vagy kellemetlen irányba terelnék a felállást vagy a cselekményt, akkor egyértelműen helyesbítened kellene rajta.

Vagy szükségtelen bonyolultságot ad egy amúgy is teletömött cselekménynek? Még egy csapda, amire érdemes figyelni. Ha olyan sok szálat vagy történést adsz a sztorinak egyszerre, hogy háttérbe kell szorítanod a korábban középpontban lévő szálakat, akkor bajban vagy. Ha az olvasókat az érdekli, amit egyszer már előtérbe hoztál és meghatároztál, akkor frusztráltak és csalódottak lesznek, mikor rájönnek, hogy még egy jó ideig nem fogod kielégíteni őket. Jegyezd meg, hogy ha az ötleted a cikk többi kritériumának megfelel, csak ennek nem, attól még elraktározhatod későbbi használatra.

Ellentmond valaminek, amivel korábban előálltál? Valahányszor kigondolsz egy új ötletet a történetedhez, állj meg és bizonyosodj meg arról, hogy nem cáfol meg valamit, amivel korábban előálltál. Például, ha eldöntöd, hogy a vámpírjaid lángokban törnek ki, mikor napfénybe lépnek, fontos, hogy korábban léptek-e már ki napfénybe gond nélkül. Vagy a vámpírtörténelemben történt már olyan eset, ami majdnem biztosan a napon tartózkodó vámpírokra vonatkozott? Ha egy ehhez hasonló problémába futsz, vagy meg kell változtatnod azt, amit már létrehoztál, hogy összeegyeztethető legyen azzal, amivel épp előálltál, és megmagyaráznod, hogy most hirtelen miért más a helyzet, vagy csak úgy kell hagynod a felállást, amilyennek eredetileg megformáltad.

Átmegy az ötleted egy "miért nem csinálta még ezt és ezt senki?"-teszten? Tégy fel magadnak néhány kérdést, amiket rá lehet illeszteni a művedre: Vannak bármilyen, egyszerű cselekedetek, amiket a történetből valaki véghezvihetett volna már, és egy halom fájdalmat és szenvedést elháríthattak volna, vagy legalább sokkal egyszerűbbé és könnyebbé tehették volna a dolgokat? Ha igen, miért nem vitte ezeket véghez senki? Valóban ennyire valószínű, hogy senki nem lett elég kíváncsi vagy gyanakvó ahhoz, hogy elkezdjen körbenézni és hívja a zsarukat? Miért nem kérdezte akárki, hogy "hé, minden rendben?", "miért hiszed ezt?" vagy "miért érzel így?"? Ha nem tudsz értelemszerű válasszal előállni ezekre a kérdésekre, akkor az ötleted valószínűleg nem túl jó.

Átmegy egy "miért nem oldotta még meg ezt a problémát senki?"-teszten? Tényleg annyira valószínű, hogy a világtörténelem során senkinek nem volt elég sütnivalója, hogy kezdjen valamit a főkonfliktus forrásával? Annyira logikus, hogy senki nem gondolt ki semmilyen megoldást sehol? Tehetsz egy gyakorlatot azzal, hogy felveszed azoknak az embereknek vagy klikkeknek a cipőjét, akiket egy ideig hátrányos helyzetbe szorított a főkonfliktus, és tedd fel magadban, hogy ők mindenkinél jobban akarnak tenni valamit a probléma megoldása érdekében. Mit gondolsz, mit tennének ez ügyben? Tedd fel, hogy így meg úgy cselekedtek volna. Lett volna legalább esélyük a gond megoldására, ha azt vesszük, hogy mivel álltál elő? Mert akkor vagy bele kell írnod, hogy az emberek már jóval előbb helyrehozták a gondot, vagy ki kell ötlened pár jó okot, hogy miért nem tették.

Sokszor írták már meg ugyanezt? Ha igen, hajlandó vagy megtenni a külön erőfeszítést, amibe a megújítása kerülni fog? Menj fel akármilyen oldalra, amin publikálnád a művedet, és kutass hasonló történetek vagy karakterek után! Sok olyat látsz, ami ugyanazt a koncepciót/koncepciókat alkalmazza, amit/amiket te is forgatsz a fejedben? Ha igen, készségesen átnéznéd őket és kigondolnád, ők hogyan gondoltak végig mindent, hogy rájöhess, mit csinálj, hogy ne legyen pont ugyanolyan? Az embereket az új tapasztalatok érdekelik és szórakoztatják.

Hagytál neki időt, hogy megérjen? Az új ötletek zseniálisnak tudnak tűnni a megfoganásuk kezdetén, de ha hagyod őket pihenni egy kicsit és megvizsgálod őket később, nagy eséllyel rá fogsz jönni, hogy nagyon nem olyan jók, mint amilyennek gondoltad őket. Írd le az ötleteidet, hagyd őket pihenni pár napig, aztán nézd át őket újra és gondold át, hogy kitartanak-e még. Ez kétszeresen érvényes, ha az ötleted egy álomból jött - valami, ami tömény zseniségnek tűnhet, mikor épp felébredsz, de ha adsz neki néhány órát, gyakran már abszolút abszurdnak érződik. Ha az ötleteid nem hangzanak annyira jól, mint korábban, tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit kéne megváltoztatnod, eltávolítanod vagy hozzáadnod, hogy fejleszd őket.

Mielőtt nekivágsz, ne feledd: a végeredményednek nem kell 100%-ig "tökéletesnek" lennie. Túl könnyű beragadni a bánkódás végtelen, ördögi körébe, hogy esetleg nem teljesen tökéletes minden egyes apró részlet. De az igazság az, hogy egy mű sem teljesen vagy elfogulatlanul tökéletes, és ez így van jól. Amit tenned kéne, az, hogy küzdesz a termékért és próbálsz nem túlságosan kötődni hozzá érzelmileg. És ha ezután rosszul sül el, próbálj tanulni a hibáidból és csináld jobban a jövőben. Holnap mindig van, hogy újra próbálkozz és elölről kezdd!
Amiktől a karaktered unalmas lehet

Ez a cikk felkutat néhány rendkívül gyakori okot, amitől a karakterek szürkén és érdektelenül végzik. Ha félsz, hogy esetleg van egy unalmas karaktered, olvass tovább!

A karaktered nem képes vagy nem hajlandó tenni semmit, ami előrébb vinné a cselekményt.
Az olyan karakterek, akiknek megvan a motivációjuk és a meghajtójuk, amitől éppenséggel olyan dolgokat tesznek, amik miatt más dolgok is megtörténnek, és ezzel tolják előre a cselekményt, érdekesebbek a szemnek, mint azok a karakterek, akik ülnek a babérjaikon és azt várják, hogy a cselekmény megtörténjen velük. Bár a karakterednek nem kell a levegőbe repítenie a házat csak azért, hogy érdeklődést generáljon, egy karakter, aki nem csinál semmit, csak ül a kanapén és önelégülten vigyorog az emberekre, és/vagy búslakodik és szomorkodik, amíg nem jön egy szerelmi érdekelt, valóban unalmas.

A karakterednek nincs említésre méltó érdeklődési köre, nincsenek szenvedélyei, véleményei vagy érzelmei.
Az érdeklődési kör és a szenvedélyek adnak a karakterednek tennivalót, amit csinálhat és megbeszélhet más karakterekkel, és ez segít támogatni a cselekményt valamint fejleszteni a kapcsolatokat. Ez akár valami jelentéktelenség is lehet - addig, amíg rá tudja venni a karaktereket, hogy beszéljenek és kötődjenek, ez mind jó.
Továbbá, ha érdeklődést és szenvedélyeket adsz a karaktereidnek, azzal nem csak azt éred el, hogy érdekesebbnek tűnnek, hanem azt is, hogy háromdimenziósabbnak tűnnek. E cél érdekében még egy rövid szemkontaktus a liftben vagy egy értekezés ebéd közben is nem keveset tehet a karakteredért.
Illetve három dolgot érdemes megjegyezni:
  1. Nagyon fontos, hogy a karakterednek legyenek olyan érdekeltségei és szenvedélyei, amiket űzhet és amikről beszélhet, amiknek nincs köze a felelősségekhez - hány ember akarna olyasvalakivel lógni, aki nem csinál és nem említ semmit, ami nem munkával vagy iskolával kapcsolatos téma? Normálisan az ilyen személyeket karótnyeltnek nevezzük.
  2. Nem elég, ha csak mondod, hogy a karakteredet szenvedélyesen érdekli valami - meg kell mutatnod! Ha a karaktered olyasvalaki, akit állítólag mélyen érdekel a mitológia, de éppenséggel sosem beszél vagy csinál olyasmit, aminek bármilyen jelentőségteljes módon köze lenne a mitológiához, akkor ő nem számít. Hasonlóképp az, hogy a karaktered szenvedélyesen segít másoknak, nem számít, amíg nem mutatod azt, hogy az a karakter valóban valami ehhez a szenvedélyhez kapcsolódót csinál - például szervez vagy részt vesz egy jótékonysági eseményen, aktívan próbál feltalálni valamit, ami segít az embereknek, hogy lecsökkentsék az energiaszámlájukat, orvosi fokozatért tanul, stb.
  3. A szerelmi érdeklődések/potenciális szerelmi érdeklődések nem számítanak a karakter szenvedélyeinek/érdeklődéseinek. Az a karakter, akinek nincs igazi érdeklődése, hobbija vagy szenvedélye azon a személyen kívül, akibe beleszeret, unalmas és sekélyes, és kész.
Egy karakter érzelmi reakcióit fontos megmutatni, hiszen azok, akik majdnem mindenre csak bizonytalan érdektelenséggel vagy egy "meh, mindegy"-gyel reagálnak, hajlamosak unalmasok lenni - egy karakter olvasásának egyik élvezete az, hogyan reagál az a karakter változatos helyzetekben. Egy mögöttes valódi érzelemmel vagy szenvedéllyel rendelkező reakció érdekesebb, mint olyasvalaki, aki minden létező eseményt úgy kezel, mintha az nem lenne izgalmasabb a száradó festék bámulásánál. És továbbá, ha ők nem törődnek azzal, hogy mi folyik, akkor bárki másnak miért kéne? Nagyon nehéz tud lenni érdeklődni vagy foglalkozni azzal, hogy mi történik, ha az még az elénk rakott főhőst sem érdekli.

A karaktered túlságosan hasonlít egy másik karakterre, akit az emberek már láttak azelőtt.
A karaktered akár másvalaki karakterére hasonlít, akár a te egyik másik karakteredre, amíg az emberek úgy érzik, hogy csak felfrissítenek valakit, akit már láttak azelőtt, nem fogja őket különösebben érdekelni, mert már jártak itt és csinálták ezt. Az új karaktereknek alapvetően birtokolniuk kell olyan jellemvonás-kombinációkat, amiktől nem tűnnek másolatoknak vagy ismerős karaktereknek, és ez vonatkozik a saját karaktereid másolataira is.

A karakterednek sosem kell kihívással szembenéznie.
Amint az olvasóid rájönnek, hogy a karaktered gyakorlatilag mindenben sikerrel tud járni, hamar elveszítik az érdeklődésüket, mert már nincs, ami fenntarthatná a kétségüket - amint úgy tűnik, hogy egy bármilyen, konfliktusnak tűnő dolog elkezdődik, azonnal lesz egy elég jó ötletük arról, hogyan fognak alakulni a dolgok. Hogy megfogd az embereket, őszinte feszültség generálására van szükséged - és ez azt jelenti, hogy a közönségnek arról sem lehet fogalma, egyáltalán sikerrel jár-e és/vagy túléli-e a karaktered ezt az egészet.
Hasonlóképp, ha a karaktered folyamatosan újra és újra legyőz és leküzd kihívásokat körülbelül ugyanolyan módszerekkel, a döntések, amiknek érdekesnek vagy kielégítőnek kellett volna lenniük a szemnek, nagy valószínűséggel unalmassá válnak. Az, hogy egyszerűen adsz egy régi technikának vagy stratégiának egy teljesítménynövelőt vagy egy új kinézetet, itt szintén nem nagy segítség - még mindig ugyanazt ismétled, csupán nagyobb mértékben és/vagy más vizuális effektekkel. Az új kihívásoknak új helyzetekbe kéne helyezni a karaktereidet, ahol új stratégiákat és megoldásokat kell találniuk ahelyett, hogy pusztán pont ugyanazt tegyék, amit legutóbb, csak nagyobb és cifrább kivitelezésben.

A karaktered sosem változik vagy fejlődik.
Egy karaktert, aki pont ugyanaz marad - pontosan ugyanazzal a gondolkodásmóddal, benne ugyanazokkal a gondolatokkal, érzésekkel, hozzáállásokkal és véleményekkel, örökké -, előbb-utóbb már unalmas lesz nézni. Mikor elérsz arra a pontra, hogy a karaktered ugyanolyannak megtartása érdekében régi cselekményvázakat kell újrahasznosítanod, mert a karaktered jelenlegi személyisége és nézőpontjai nem engedik, hogy a karakter bármi olyat csináljon, amit nem csinált még azelőtt, akkor vagy itt az ideje befejezni a történetet, megszabadulni a karaktertől, vagy elkezdeni teret hagyni a karakterfejlődésnek.
Állj meg és gondold át: még mindig szeretsz mindent, és csak azokat a dolgokat, amiket öt évvel ezelőtt szerettél? A véleményeid és a nézeteid pont ugyanolyanok, mint tíz évvel ezelőtt? Mi van a körülötted lévő emberekkel - ők pont ugyanazok, akik a múltban voltak? Valószínűleg nem. Az emberek fedeznek fel új dolgokat, amik felkeltik az érdeklődésüket, miközben beleunnak régi dolgokba. Tapasztalnak és tanulnak olyasmiket, amiktől idővel megváltozik a véleményük és a hozzáállásuk, akár jobb, akár rosszabb irányba.
Valamint egy statikus karakter nem csak unalmassá tud válni, de megtörheti az olvasók hitetlenségének akaratos felfüggesztését is, ha nem tudják elhinni, hogy reálisan lehetséges, hogy a karakter valami olyasmit tapasztaljon, amit úgy, hogy bármilyen módon felizgassa magát vagy tanulna belőle valamit.

Szóval összefoglalva...
  • Aktívságra hajlamos karakterekről érdekesebb olvasni, mint passzívakról. Legalább néha csináltass a karaktereddel dolgokat és tudatos, szándékos döntéseket, amiktől halad a történet és drámai események indulnak be.
  • Adj a karakterednek érdeklődéseket, szenvedélyeket és véleményeket - és tégy róla, hogy ezek ne csupán munkahelyen vagy iskolában követelt felelősségek legyenek.
  • A karakter, aki lényegében egy másik karakter, mindössze néhány jelentéktelen részlettől eltekintve, valószínűleg nem lesz túl érdekes - hiszen végtére is csak egy másik karakter, néhány jelentéktelen részlettől eltekintve.
  • Állíts kihívásokat a karaktered elé, amiket őszintén nehéz leküzdeni - és adj neki olyan kihívásokat, amik okosabb, nem keményebb küzdelmet igényelnek.
  • Ha a karakterfejlődés hiánya tart vissza attól, hogy új elemeket vigyél a történetedbe, akkor itt az ideje befejezni a történetet, megszabadulni a karaktertől, vagy fejleszteni a karaktert.
Ha érdekesnek és/vagy hasznosnak találtad a bejegyzést, pipálj, kommentelj, iratkozz fel, hagyj nyomot magad után, hogy értesülj a hasonló cikkek érkezéséről. Ha valamivel nem értettél egyet a cikkben, esetleg segített neked valamelyik rész, vagy hibát fedeztél fel a fordításomban, netán valami nem világos, ne habozz megírni. ;)
Nessa voltam, Jamie Fraser végzete. :3
xx

2 megjegyzés:

  1. Nyomot hagyok, kommentelek, pipálok és újra olvasom. Elgondolkodtató volt pontról-pontra végig gondolni ezeket. Néha bólogattam, néha töprengtem, néha csak a fejemet fogtam.
    Mindenképp hasznos írások ezek. Köszönöm a fordítást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, és ezt is köszönöm! :D Örülök, hogy hasznosnak találtad, igyekszem újat mondani és az érdekesebb alapanyagokat fordítani. :)
      xx

      Törlés