2017. május 8., hétfő

Chloe blogja

Nos, igen, szeptember 25-én kaptam ezt a kritikarendelést, de az már nem is volt olyan régen! Csak fél éve. Kicsit sem vagy elcsúszva, Nessa. Jó, el vagyok havazva, na. És egy lusta dög is vagyok. De legalább most itt van a kritika!


Szerzője: N. Chloe Bowden

A kinézet
Első benyomás. A blogod első ránézésre egy igényes kinézetű, kifogástalan felépítésű oldal, aminek se nem csicsáztad túl, se nem egyszerűsítetted le túlzottan a részleteit, így az összhatás a lehető legjobb lett. A színek abszolút harmóniában állnak egymással, az összhatásba semmi nem rondít bele, és a szokatlan, mégis pazar fejléc azonnal magára vonja az arra tévedő figyelmét. Az első benyomás tehát biztató. A blog színvilága pedig a történet hangulatát, témáját is hűen tükrözi, ami megint egy képzeletbeli pirospont neked.
Fejléc. A fejléceddel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Van ugyanis jó oldala; például felüdít, hogy végre nem egy komor fejű párocska néz vissza róla rám, hanem csak egyetlen lány. Tetszik a különleges, nem megszokott, "tépett" szélű megoldás. A fejléc összes színe harmonizál mind a blog témájával, mind a design többi részével. A cím betűtípusa szokatlan, de nagyszerű; tetszik, ahogy elrendezted a cím szavait, és a nevedet is pont jó árnyalatban és méretben írtad fölé.
Ennyit a pozitívumokról. A lány kivágása nem épp tökéletes, de ez legyen a legnagyobb gond; nem is látszik annyira, ha nem kritikus szemmel nézi az ember, mint most én. A háttér semmitmondó; szép, de jelentéktelen. De a legnagyobb gond mégis az, hogy látszik a fejlécen az eredeti cím - a designod ugyanis egy már meglévő sablon picit átalakított változata, és egyértelműen kiviláglik, hogy csak ráírtad a saját címedet az eredetire. Viszont ez sem annyira hatalmas és egetrengető baklövés, mint ahogy azt beállítottam, csak igyekszem negatívumot is írni, nem csak dicséretet mindig.
Hátterek. A két modulsáv és a fősáv is ugyanolyan, fehér színűek, a főháttér pedig babakék - a modulsávok emellett kaptak egy szürkés színű keretet is, ami nem kevés egyediséget és stílusosságot kölcsönöz nekik. Ezt a színpárosítást kevés blogon láttam eddig; le a kalappal!
Betűk. Mind méretüket, mind színüket, mind típusukat tekintve minden a lehető legnagyobb rendben van, legalábbis én nem találtam kivetnivalót semmiben. Külön pluszt jelent a mindenhol sorkizárt szöveg, valamint a nagyobb méretű és árnyékot kapott iniciálék a modulok neveiben és a bejegyzések címeiben.
Effektek. A képeffektek érdekesek, és egyedi megoldásúak, de számomra nem osztanak vagy szoroznak; ha nem lennének, sem zavarna, de így sem zavarnak - érted. A linkeffektek egytől egyig zseniálisak, fenségesen néznek ki.
Modulok. A favicon már nem számít nagy számnak, hiszen szinte minden blognak van, de azért azt elárulja, hogy egy igényes bloggal van dolgunk. Navbart nem látok, de nem is hiányzik, sőt, még egyedinek is számít a hiánya. A zenelejátszókkal mindaddig nem szokott bajom lenni, amíg nem automatikusan indulnak; a tiéd ennek a kritériumnak megfelelt. Meg is lepődtem, hogy milyen sok zene sorakozik a listán, annak ellenére, hogy egyenlőre elég kevés fejezet van fent. Az online-számláló, ha nem is a legszükségesebb, de nem zavaró, úgyhogy nincs vele baj.
Két modulsávod van, ami nem mindig jó megoldás, de te egyáltalán nem rontottad el. Az elrendezéssel viszont az a legnagyobb problémám, hogy a jobb oldali sáv hosszabb, mint a bal, de erről majd később.
Üdv itt, kedves olvasó! Nem tudom, miféle indíttatással vagy itt, de mindenesetre örülök, hogy erre jársz. Az oldalon jelentleg egy történet fut, mely bemutatja egy hétköznapi lány gimnáziumban töltött napjait. Nem árulok zsákbamacskát - a történetem nemcsak Majáról, de rólam, rólad, és valamennyi gimnazista fiatalról szól. Arról, hogy szivattuk szívattuk meg a tanárt, hogy próbáltunk nem lebukni puskázás közben, és akkor még ott vannak azok a híres diákcsínyek is... Ha tinédzser vagy, akkor, feltételezem, felismered magad e sorokban és a történetben is. Ha szeretnél egy összetartó, cseppet sem unalmas osztály tagja lenni, válaszd ezt a történetet.! Hiszen ez a mi történetünk.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez az üdvözlő százszor jobban megfogott, mint a fülszöveg (amiről majd később írok részletesebben). A hibáitól eltekintve is tökéletesen megragadtad a lényeget: a létező legjobb színben tüntetted fel a gimis blogodat, a stílusoddal felkeltetted az olvasó figyelmét, a kis általánosítás által pedig mindenkire hatottál valamilyen mértékben, aki a blogodra tévedt. Elismerésem!
A történet nem tartalmaz [+18]-as tartalmat, viszont előfordulhatnak trágár szavak. Ezekért nem vállalok felelősséget! A történet valamennyi jelenete valóságalappal rendelkezik. A karakterek viszont teljes mértékben kitaláltak, semmi köze közük sincs más életéhez. Esetleges hasonlóság/egyezés csupán a véletlen műve! A lopás tilos és következményekkel is jár! Remélem, érthető voltam! Ölelés, Chloe
Ezeknek a lopás elleni fenyegetéseknek sosem láttam túl sok értelmét, de azért igenis büszke lehetsz, hogy felvállaltad a történet +18-as tartalom-mentességét! Megtehetted volna, hogy a több nézettség végett bekamuzod az erotikus tartalmat (ne mondja nekem senki, hogy a szexre nem kapnak rá az emberek, főleg az unatkozó, tini bloggerpalánták többsége), vagy pedig egy-egy csók-kaliberű jelenetre ráfogod, hogy az +18. Nem te lennél az első, de nem csináltad meg, úgyhogy minden rendben.
A nézettséget én személy szerint fölösleges sallangnak tartom, de ha te szükségét érzed, nem baj, ha marad. A blogolj.eu-s plecsnit én besuvasztottam volna az 'egyéb' oldalra, mert egy kicsit rombol a modulsáv összhatásán, a chattel egyetemben: feltétlenül csiszold egy kicsit a chat színeit, mert ez így amellett, hogy elüt a blog színeitől, igénytelen benyomást is kelt.
Elrendezést tekintve, az olvasókat szerintem átpakolhatnád a bal oldali modulsávba, az ismertető utánra, az alkotót pedig a chat alá; így máris kiegyenlítődne a két sáv hossza. Sorrendileg egyébként minden rendben.
A legfelső modulod pedig nem más, mint egy egyszerű, mégis igényes menü, benne az oldalaiddal.
Oldalak. Hat darab van belőlük, amiknek a menübeli elrendezése is egyedi: a főoldal középen, kétoldalt a három-három többi oldal. Ügyes!
Az előzetest nem a modulsávba illesztetted be, mint sokan, hanem külön "oldalt", linket csináltál neki, ami szerintem szuper. A fejezetes oldalt nehéz elrontani, amíg az ember rendesen vezeti, ahogy te is.
Térjünk át a szereplős oldalra. Maja képét én nem tudom megnyitni, valamiért a bloggerre dob, ha rákattintok. A többi képpel nincs ilyen jellegű gond. Az elrendezést pazarul megoldottad; gondolok itt az alsó szegélyekre, a jobb-bal oldalak cserélgetésére, és arra, hogy csak a Kaszta-ikrek nevei kaptak iniciálét, ezzel utalva főszereplői mivoltukra. Szuper!
A leírásokkal kapcsolatban csak néhány, apróbb kifogásom van. Az efféle, blogos rövid leírások amúgy ritkán szoktak jól elsülni, te viszont ehhez képest egész sokoldalú, jellegzetes és korántsem rossz leírásokat hoztál össze.
Olvasásmániája határtalan, sorozatok ismerésében ismeretében verhetetlen. Lojális, kedves, és nincs mégegy még egy olyan tinédzser, aki ennyit annyit bír beszélni a matekkal való ellenszenvéről matek iránt érzett ellenszenvéről, mint ő.
Csupa jókedv, cseppnyi szarkazmussal, és örök optimizmussal.
Sportkedvelő, képernyőimádó, és az első számú lelki szemetesed.
Szarkasztikusságáról ismert fiú, aki még mindig küszködik a költözés és a környezetváltás nehézségeivel. A fiú nNagy zenerajongó, ismer minden Nirvana-számot, fejből elsorolja neked az összes Pink Floyd-dalt, ha kéred.
Filmimádóként a képernyő előtt tölti napjainak nagyrészét nagy részét, minden pletyka ismerője, és persze a lehető legjobb társaság, akit találhatsz.
Sorrendileg annyi észrevételem lenne, hogy Mátét előrébb helyezted Márknál, annak ellenére, hogy előbbi csupán egyszer szerepelt egy futó jelenet erejéig, utóbbi ellenben szinte minden fejezetben kapott már valamennyi szerepet. 
A versenyek és az egyéb teljesen rendben van, még csak annyit, hogy a blogolj.eu-plecsni mellett az egy szem ajánlódat is ide kellett volna szerintem raknod inkább, végtére is a kritikák nevű oldalad láttán kritikákra számít az ember; az ajánló kilóg a sorból.
Bejegyzéselrendezés. Tetszik a dátumfejléc megoldása: szép, mégsem csicsás. A száraz 'bejegyezte' helyett 'by'-ra állítottad a neved előtt a kis szócskát, ami nekem nagyon nem jön be, mert minden más magyarul van a blogon, ez miért lógjon ki a sorból? Az viszont bejön, hogy nincsenek pipák - végre valaki, aki nem ragaszkodik ehhez a klisés és fölösleges lehetőséghez. (Mondom ezt én, akinek vannak pipák a bejegyzései alatt. Frak.)
Trailer. Könyvborítód nincs, de ezért teljes mértékben kárpótol az átlag színvonalat bőven felülmúló előzetesed. Van pár hibája a szövegek között, de az senkit nem érdekel; maga a trailer rohadt jól van összerakva, és ha nem kellett volna amúgy is elolvasnom a történetedet, hát, ez alapján még kedvet is kaptam volna hozzá!
Összhatás. Semmiben nem találtam akkora kifogást, hogy fejléc- vagy designcserét kéne javasolnom; épp ellenkezőleg, minden a lehető legnagyobb rendben. Akár te csináltad, akár nem te csináltad, büszke lehetsz a designodra, mert bár nem tökéletes, egy-két apró hiba kijavításával helyrehozható.

A tartalom
Alapötlet. Gimis történet. Aki ismer engem, az tudja, hogy a SzJg óta a hányinger kerülget, ha "gimis sztorit" sodor elém az élet, de, ha ez megnyugtat, a tiédtől nem lettem annyira rosszul, sőt! Vannak a történetnek elemei, amiket kifejezetten jól megoldottál ahhoz képest, hogy gimis történetről beszélünk. Persze, a gimis alapötlet agyonhasznált mivoltán és az unalommal határos, szinte mindenki számára jól ismert eseménysorok (ismerkedés, gólyaavatás, stb.) jelenlétén semmi nem változtat, úgyhogy az alapötletre eleve nem kaphatnál csillagos ötöst, ha osztályoznék, de azért nem ítélek elsőre.
Szóval azon belül, hogy gimis, vannak-e elemei, amiket elrontottál? A gimis történet tényén magán kívül nincs ilyen. Van viszont, amit jól csináltál. Például, kellő mértékben jelen van a sztoriban a humor. Valamint a gimi falain kívül történő eseményeket sem hanyagolod el, és ilyenkor - mivel nem az ezerszer átélt és elolvasott, gimis "fordulatokat" látom magam előtt - emlékeztet a történet egy... most fogalmazzak úgy, hogy "nem-gimis sztorira"? A lényeg, hogy ilyenkor jobban élvezem az olvasást.
Egyedivé teszi még valamelyest az alapötletet az ikerpár, a két elköltözött barátnő, Lolita, na meg a humor, amit már említettem. Szerintem rá is térhetek az alapötleten belül a többi tényezőre.
     Cím. Gondolatban most épp megölelgetlek, amiért végre nem egy angol címen futó, egyébként magyar bloggal van dolgom. Ilyenkor már azért tökéletes számomra a blog címe, mert magyar... elszoktam én ettől. Mindegy, ettől függetlenül is kifogástalan a blogod címe, ugyanis nem hosszabb a kelleténél, pontosan illik a történetre, és még egyedi és figyelemfelkeltő is.
     Fülszöveg. Nézzük először inkább azt a kevés íráshibáját, ami van.
Hanna mániákus imádatát A a One Direction és Lolita iránt
Hannával gondok vannak, a legjobb barátom elköltözött, és magamra hagytak a gimi előtt.
A legnagyobb bajom talán az a fülszövegeddel, hogy valótlant állít. Példának okáért, amiket felsorolsz, mint Maja legutáltabb dolgait, azok közül a legtöbb nem is kerül előtérbe annyira. A történet maga mögött tudhat egy prológust és hat fejezetet, mégis: 1. egyetlenegyszer említetted a One Directiont, amit Hanna annyira imád, hogy Maja már utálja 2. egyszer sem került szóba, hogy Maja annyira utálná a matekot. Aztán ott van az, hogy Maja élete állítólag többé már nem átlagos... Ezt pedig követik az átlagosabbnál átlagosabb tényezők, lásd: a tesójával "gondok vannak" (a történetben még utalás sem esett erről). Aztán állítólag az első gimnazista órája előtt "beütött a krach"; ehhez képest a sztoriban magában semmi ilyesmi nem történt.
Ezek miatt egy pöppet hatásvadásznak érzem a fülszövegedet, de a felépítése sem épp fantasztikus. Próbálod felcsigázni az olvasót - de ezeket a próbálkozásaidat agyoncsapják az olyan mágikus mondatok, mint a "Na de kezdjük az elején" meg a "Persze ez nem minden". Ami konkrétumot leírsz, az teljesen átlagos: a főhősnő idegeire menő tesó, idegesítő szomszéd srác, gimi, barátok, házidogák, idegen osztálytársak. Az pedig, ami esetleg felkelthetné az olvasó érdeklődését (pl. beütött a krach), pont, hogy meg sem történik. A fenébe már, hiszen az üdvözlőszöveged jobban felkeltette a figyelmemet, mint ez a fülszöveg!
     Prológus. Egyből pozitívum, hogy nem a gimi első napját meséli el, hanem még a nyár végét - ez ötletesnek mondható. A prológusok hosszába még annyira sem szoktam beleszólni, mint másba, ugyanis mindenki eldöntheti, hogy a rövid vagy a hosszú prológus a jobb megoldás az ő története esetében. Az egy kép az elején csak javít az összhatáson, és amíg nem rakosgatod tele a bejegyzéseket képekkel és gifekkel, addig én boldog vagyok.
Belecsöppenünk a gimi előtt álló, közösségi oldalakat elárasztó tinik életébe. Hallunk Emmáról és Rebekáról, ami egy kis egyediséget kölcsönöz a történetnek; a főhősnő legalább nem csak és kizárólag a gimi miatt izgul, hanem a barátaira is gondol. Megismerjük Hannát és kutyáját, Lolitát. Összességében illik a történethez a prológus, csak hát nem túl mélyenszántó, hogy úgy mondjam. Ezt viszont ne vedd sértésnek! Nem kell minden történetnek magasröptű filozófiai eszmefuttatásnak lennie - szükség van néha pár könnyedebb hangvételű, könnyebb olvasmányra is. A tiéd ilyen. És ezzel semmi gond nincsen; nem te tehetsz róla, hogy én nem ebben a műfajban érzem magam otthon.
Kivitelezés. Nincs vele különösebb baj, mert, mint mondtam, a megszokott, nem épp akciófilm-kaliberű, gimis események mellett a gimin kívüli dolgoknak is szorítasz helyet. De térjünk rá a többi szempontra.
     Leírások. Hát... Finoman fogalmazva sem viszed túlzásba. Pár elejtett jelzőn kívül egyik szereplőnek sem tudunk a kinézetéről semmit. Jellemzésekből már kicsit több van, de nyugodtan csempészhetnél bele többet is, mert a szereplők amellett, hogy van egy-két állandó jelzőjük, nem túl rétegeltek. A tájleírást már nem is említem.
     Párbeszédek. A legtöbb poén ezekben hangzik el, és ez rendben is van, de a tipikus, gimnazista eszmecseréken kívül nem sokat nyújtasz az olvasónak. Igen, tudom, el kell fogadnom, hogy ez nem egy thriller vagy akciófilm.
     Karakterek. Egyenlőre egyik karakter sem túl kidolgozott. Van egy-két jellemző tulajdonságuk, de ezt sem mélyítetted el túlságosan. Persze, ráérsz még, elvégre hat fejezet van eddig, csak nagyon úgy tűnik, hogy nem tervezel folytatást, mert szeptemberben adtál hírt magadról utoljára. (Ennek fényében egyébként az egész kritikát felesleges megírnom, de bűntudatom van, hogy több, mint fél éve halogatom már. Amikor megrendelted, még a blogod is aktív volt! Azért ez szégyen-gyalázat rám nézve.)
     Stílus. A stílusod valami eszméletlenül tetszik! Annyira könnyed és mégis szép, hogy ebben semmi kifogásolnivalót nem találtam. De tényleg, nagyon vigyázz erre a hangvételre, mert irigylésre méltó; jó olvasni.
   Fogalmazás. Ennek kapcsán már van néhány apróbb hibád - mint magyartalan szórend, időváltogatás, elírások -, amiket a 6. fejezetből kigyűjtöttem és lentebb felsoroltam. Néhányszor meg teljesen abszurd, nemlétező kifejezéseket használsz, amikre szintén hozok példát.
     Helyesírás. Leginkább vesszőügyben vannak gondjaid, de nem olyan vészes a helyzet.
     Szókincs. Egész bő a szókincsed, de néhány kifejezést teljesen rosszul használsz, vagy újakat találsz ki. A fogalmazási, helyesírási és erre vonatkozó hibáidat mind rengeteg olvasással tudod kiküszöbölni. Olvasásból sosem elég, hidd el nekem! Még pár tucat regény elolvasása után szerintem már nem lesz gondod a magyaros szórend megtartásával, a helyes vesszőhasználattal és az épp odavágó kifejezés vagy szó megtalálásával. Ezenkívül feltétlenül olvasd át mindig a leírt bejegyzést, mielőtt közzéteszed: ezzel kiküszöbölheted az elírásokat és az időváltogatásokat is.
De nézzük végre a konkrétumokat!
Látom, frissítően hatott rád a reggeli zuhany
Egy valamit Egyvalamit tudni illik illik tudni az iskoláról, ahová már évek óta járok
És aztán, elérkeztünk a harmadik héthez, a választásokhoz.
Melyik iskola az, amelyik ennyire elkényeztetni a diákjait?
a két osztály képviselői kint álltak az igazgató, és néhány fontosabb iskolai személy mellett
Bálintékra fogunk szavazni, ami a diákelnökséget illeti. tTermészetesen az imént említett srác indult, akinek nemcsak hogy az egekben van volt a népszerűségi szintje
Szegény Hanna, átgondolva a srác előnyeit, tényleg megértettem a megszállottságát, de semmi szükség nem volt arra, hogy átcsapjon Trina Vega-ba Vegába, és mindenhová kövesse mindenhová a srácot.
A sort Bálinték kezdték,: ő és Linda tartottak egy kisebb beszédet arról, mit ígérnek, és mit terveznek az idei évre vonatkozva.
Így állt hát össze az idei évre éven a diákigazgatóságért való versenyre.
Sokszor, mikor rájövök otthon, hogy a suliban mennyit mosolyogtam aznap, úgy érzem magam, mintha egy 2008-as amcsi film főszereplője lennék lettem volna, akit azért fizetnek, hogy mosolyogjon és vásároljon.
 - Az ikrek - motyogtam, körbenézve az udvaron - arra - böktem a kijárat mellé, ahol a két szöszi állt.
Csatlakoztunk a két lányhoz, akik már most forró csokival a kezükben álldogáltak. Ez csak egyet jelenthetett: náluk már most megkezdődött a hideg-van-hagyj-mindjárt-tél-én-ezt-nem-bírom időszak, amivel kapcsolatban sokszor egyet is értek. Már hogy ne hogyne tenném,; sokszor nyáron is zokniban alszok, hat réteg takaró alatt.
Az osztályunk - mint már említettem - nagy barátságban van volt velük, így mi egyike voltunk a főbb támogatóiknak.
nem egy-ékét szavazat múlik ezeken

     Hitelesség. Nem túl bonyolult a cselekmény, ezért nem is igazán lehet logikai bukfencekbe esni; te sem tetted. Azért az szúrta a szemem, hogy Maja csak úgy lehordta Márkot, mikor a lány épp olvasni akart, szegény srác meg csak kosarazni próbált - de ha ezt direkt úgy írtad meg, hogy megmutassa Maja hárpiábbik énjét, akkor nem szóltam.
     Történetvezetés. A fejezeteket jó helyen szoktad lezárni. A lezárásaid még az egyébként nem túl fordulatos cselekményben is felüdülést jelentenek, és legtöbbször érdekesebbek, mint maga a fejezet volt. Az viszont már probléma, hogy hosszú bekezdéseken át időzöl olyan lényegtelen eseményeken, mint például a gólyaavatás. Mert igen, ezt mindenki átélte már, aki járt középsuliba - nem lehet róla újat mondani. Te mégis oldalakon át ecseteled ezeket a történéseket. Ne tedd!
Tanulság. Gimis blog; ezen már nem tudsz változtatni. Nem mondhatom, hogy legalább írd át valamilyen másfajta középiskolára, mert hiszen a gimi az, amihez mindenki ragaszkodik. Ha mégis szeretnél bele valami egyediséget vinni, akkor ajánlom figyelmedbe egy korábbi cikkünket, ami pont a sablonosság ellen igyekszik felvenni a harcot. Nem önreklám, nem is erőszak, én csak segíteni próbálok, több-kevesebb sikerrel, gondolom.
Próbálj több leírást csempészni a fejezeteidbe, igyekezz jobban kidolgozni a karaktereidet! Olvass sok regényt, valamint olvasd át a leírt szöveget, mielőtt közzétennéd! És ne feledd: igenis van benned tehetség, ahogy az a stílusodból és a humorodból is kiviláglik; csak én a kritikámban nem ezt helyeztem előtérbe, mert nem magasztalni akartalak, hanem véleményt alkotni.

Ajánlom...
Chloe egyenlőre hatfejezetes blogja egy gimnazista lányról szól, és arról, hogy ő - és valójában mindenki, aki középiskolába megy - hogyan éli ezt meg, hogyan birkózik meg vele, és főképp, kiket ismer meg mindeközben. Ha egy humoros, stílusosan megírt, könnyed történetre vágysz, akkor ez a blog neked íródott!


Mindenekelőtt szeretnék ezernyi bocsánatot kérni tőled, Chloe, amiért durván nyolc hónapig nem jelentkeztem a kritikával - ez csakis a lustaságomnak tudható be, és megérdemlek minden szidást, ami megfogalmazódott benned. Ne habozz leírni kommentben, bármilyen véleményed is van a kritikáról, legyen az jó avagy rossz. Igyekeztem építő jelleggel írni, és remélem, tudtam segíteni, ha csak ennyire megkésve és szűkszavúan is.
Most pedig az esetleges olvasóimhoz szólnék: mi a véleményetek a kritika mostani felépítéséről? Kicsit talán már kevésbé tűnik ömlesztettnek, mint a szempontokra egyáltalán nem bontott, előző kritikám. De a ti véleményetek érdekel, mert az enyém nem mérvadó. Szóval kérek mindenkit, hogy hagyjon valamilyen nyomot maga után!
U. i.: Ez a blogon a 40. kritika, omg! :o Köszönöm mindenkinek!
İyi geceler!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése