2017. szeptember 10., vasárnap

Zsazsi blogja

Egyik leghűségesebb olvasóm és kommentelőm, Zsaszi rendelte tőlem ezt a kritikát... egészen pontosan 2017. március 25-én. Csapnivalóan háláltam meg a kitartásodat, mi? Ez az én formám. De mentségemre legyen mondva, hogy "kárpótlásul" az elmúlt két héten minden - amúgy ritkán létező - szabad percemben a blogodat olvastam, hogy minden egyes bejegyzésről mondhassak véleményt, amiről csak lehet! *lebiggyeszti a száját, és reméli, hogy így már nem küldöd el az anyukájába*


Szerzője: Nyáplic Zsazsogó

A kinézet
Első benyomás. Tudom, mondtad, hogy nem muszáj a kinézetről is írnom a kritikámban, de gondoltam, miért ne? (Igen, egoista vagyok, és azzal áltatom magam, hogy érdekel bárkit is a véleményem.)
A bloggal első ránézésre semmi problémám nincs. Minden szín harmonizál egymással; a fejléc láttán kedvem támad elutazni egy mesevilágba; a szövegek - többnyire; a Zokni-sorozatnak például egy része sem - sorkizártak. A design maga tökéletesen tükrözi a tartalom hangulatát, úgyhogy végképp nincs mibe belekötnöm.
Fejléc. Ezek a "felhős" megoldások nekem mindig indokolatlanul elnyerik a tetszésemet... Itt sincs másképp; szerintem nagyon szép a fejléc széle és az, ahogy beleolvad a háttérbe és a blog többi részébe. Magát a fejlécet - hála az égnek - nem csicsáztad túl; egyetlen, sima kép egy füstölő kéményű házikóról, ami szerintem maga a Kuckó, vagy azt akarja szimbolizálni. Azért szimpatizálok vele annyira, mert erről a kunyhóról szinte el tudom képzelni, hogy Nyáplic, Tekergő, Vöröske, Nagydumás, Pettyesképű (és Füstpöffentő) odabent sztorizgatnak, tejet lefetyelnek és sütin nyámmognak. Egyszóval nagyon eltaláltad a fejléc hangulatvilágát. A rózsaszínárnyalat, a felhőkbe vegyülő kéményfüst, a Hold és a csillagos ég pedig mondanom sem kell, hogy lélegzetelállító.
Hátterek. A sötétlila, mint szín, alapjáraton is közel áll hozzám, de az összhatásba is a legtökéletesebben passzol. A kicsivel világosabb lilaárnyalatokkal úgyszintén nincs semmi baj, és a keretük színe is jól el lett találva.
Betűk. Még mindig semmibe nem tudok belekötni. A típus mindenhol tökéletes; a méret egységes és pont megfelelő (pár régebbi bejegyzésben voltak csak apró eltérések); a színeket nem váltogatod, és a meglévők tökéletesen illenek az összhangba. Az is tetszik, hogy a bejegyzések halványlila betűit fehérre cseréled, ha valami soron kívüli közlendőd vagy ilyesmid van, ezzel elkülönítve a kettőt. De mivel menthetetlenül és mániákusan háklis vagyok a balra zárt szövegekre, ezért tanácsolom, hogy pörgess végig a bejegyzéseken, és állítsd át sorkizártra, amit kell.
Effektek. A menü linkjei eltűnnek a kurzortól, ami kifejezetten jól néz ki szerintem. A linkek aláhúzottak lesznek; úgyszintén. Képeffektekre nem figyeltem fel, de nem is hiányolom őket.
Modulok. A menüd rettenetesen bejön; a designer még arra is gondolt, hogy az oldalak ne lógjanak bele a fejléc házikójába, hanem félkörben helyezkedjenek el fölötte. Nagyon pofás megoldás! Az információs modul éppígy frenetikusan egyedi és menő. Nagyon jó, hogy nem az unalmas 'feliratkozók' vagy valami ilyesmi nevet adtál a rendszeres olvasóidnak, hanem azt, hogy 'törzsvendégek'. De ugyanez mondható el a chat és az archívum nevéről. Összességében nincs bajom semmivel, nem hiányolok semmit, és a sorrendbe sem tudok belekötni. Egyedül a faviconba, és abba is csak annyit, hogy elüt a színvilága a lilás blogtól.
Oldalak. Van hat oldalad; kivetnivaló pedig egyikben sincs. Patinás rend és egyediség, amerre a szem ellát. Illetve várj, mégis megragadnám az alkalmat, hogy valamibe belekössek! Vöröske Veszélyes játékának linkje egy Az Erdő legendája-fejezetre vezet, valamint két másik Az Erdő legendája-fejezet linkje érvénytelen. Azonkívül Vöröske Karácsonyi lidércnyomása és Ébredő Pokla és Nyáplic Back To School book tagje olyasmik, amiket nem linkeltél be sehova a "Mesélők"-oldalon. Vagy lehet, megtetted, és csak én vagyok vak.
Bejegyzéselrendezés. Teljesen rendben van a túl nem csicsázott dátumfejléc és a pipák hiánya; egyedül a kommentek számát jelölő "x megjegyzés"-t írnám át valami macskásabbra a helyedben, mert mégiscsak a Kuckóban vagyunk! Mit tudom én, mi legyen; rajtad áll.
Trailer. Kevés hiányzott, hogy hangosan felnyerítsek, mikor leesett a dolog. Ebben a pillanatban Charlotte még nem is sejti... Mondom: mi van? Ki az a Charlotte? Elnéztem valamit? Hol van ez a sztori, nem emlékszem Charlotte-ra a macskamesék között. És mit keres Taylor Swift az imádott macskáim helyén..? Erre jön a következő sor: ...hogy ez a trailer nem róla fog szólni. Na jól van ám! Imádom, hogy végre egy egyedi trailerrel van dolgom, ami még humoros is, és amúgy tökéletesen illik a blogodra. Nem tudom, hogy ez a csavar is az ő ötlete volt-e, mindenesetre M. Gin csodás munkát végzett, természetesen.
Összhatás. Ha rám hallgatsz, sosem cseréled le ezt a csodás designt. Vagy, ha lecseréled, akkor előtte elküldöd nekem az összes kódját, hogy csórhassam. Köfi.

A tartalom
Alapötlet. A mindenes blogok általában is jobban szoktak elsülni, mint pl. a csupán egy tucatfanfictionnek otthont adó blogok, de ez a te esetedben hatványozottan igaz. Egyrészt ott van a fantasztikus kerettörténet - lásd: a Kuckó, a macskák, erre gondolok -, másrészt meg a csodálatosan egyedi történeteid. (Annyi hangzatos pozitív jelzőt használtam ebben a kritikában, hogy már én irtózom tőle. Te hogy bírod?)
Azt a megoldást sem láttam még máshol, hogy a különböző "műfajú" szösszeneteket/történeteket - képletesen - elkülöníted, mintha többen tevékenykednének a blogon. Nagydumás felel a csak párbeszédből álló sztorikért. Vöröske érdemei a véresebb művek. Nyáplic szokta hozni a blog közérdekű híreit, mint a díjak, a kihívások vagy versenyek termékei, ilyesmik. És így tovább. Magyarán valami elképesztően eredeti és különleges és szeretnivaló a blogod felépítése, le a kalappal! Már maga a bemutatkozásod (A TEJFÖLÖSSZÁJÚ BEPOFÁTLANKODIK) is figyelemfelkeltő, egyszóval mindez - a blogod alapötlete - rettenetesen elnyerte a tetszésemet. De ugyanez igaz minden történetedre a blogon, legyen az több- vagy egyrészes. Egyszerűen felüdülés volt az írásaidat olvasni, el sem tudtam hinni, hogy blogon vagyok, és nem egy regényt tartok a kezemben.
Tudom, hogy ha valamit, hát a történeteid alapötletét ennél azért bővebben kéne elemeznem, de nem tudok mit csinálni, ha egyszer csak dicséret jut az eszembe. Szerintem legyél magadra hihetetlenül büszke, mert annyira eredetiek és páratlanok a történeteid, hogy még regényben sem olvastam hozzájuk foghatót szerintem. Mindegyik folytatásos történeted eszméletlenül jó, de a Lélekvasút volt az, amiről nem tudtam elhinni, hogy nem egy George R. R. Martin vagy egy Diana Gabaldon elméjében fogalmazódott meg. Honnan szedsz te ilyen szédületesen csodás ötleteket? És az Az Erdő legendája lényvilágát, koncepcióját te találtad ki, vagy átemelted egy másik alapműből? Jó lenne tudni, mert ha az előbbi, akkor én már tényleg szavak nélkül maradtam. És mi ihlette az A munkavadász Zokni-manó kalandjait? Honnan jönnek ilyen humoros sztoriötletek hozzá? A Vámpír Dave pedig, csak hogy tudd, azért nyerte el a leginkább a tetszésemet, mert fityiszt mutat a felkapott vérfarkas- és vámpírsztereotípiáknak. A Minőségi Forradalmak meg - szintén és nem meglepő módon - szavak nélkül hagyott a fordulataival és a karaktereivel.
     Cím. Máskor, ha hasonlóan sok, különböző történet fut egy blogon, akkor itt egy hatalmas lista szokott következni a különböző kifogásaimról a legtöbb címe ellen. A te esetedben ilyesmi nem áll módomban, ugyanis az elsőtől az utolsóig mindennek a címével teljes mértékben ki vagyok békülve, legyen szó akár novelládról, akár blogregényedről és azok fejezeteiről - vagy magáról a blogról.
     Fülszöveg. Mivel egytől egyig minden fülszöveged a lehető legtalálóbb és legfigyelemfelkeltőbb, ezért csakis helyesírási vagy fogalmazási hibákra tudok rámutatni, és azokból is kevésre.
a legősibb vámpír nemzettség - Kivéve, ha direkt írtad így, mert valami történetbeli kifejezés. Ilyen részletekre nem emlékszem.
Dave megpróbált köztük élni, de ő egy kicsit más volt. Még nem teljesen halott, ezért fura szokásai voltak, és a többiek ezért emiatt kiközösítették. - Csak, hogy ne ismétlődjön az 'ezért'. 
a démonok unalmukban dartsoznak a a pokol legsötétebb bugyraiban
Timothy Winchester és Ryan Matheson, a két démonvadász nem tudhatta
Én érzem magam rosszul, hogy ilyesmikbe kell belekötnöm, de ha egyszer ezek a legnagyobb hibáid, akkor mit van mit tenni... Gondolom, rájöttél, hogy imádom a fülszövegeidet; egytől egyig figyelemfelkeltőek, tökéletesen ráillenek az adott történetre, különlegesek, frappánsak, egyszóval felülmúlhatatlanok.
Kivitelezés. Leszögezném, hogy ebben a pontban és alpontjaiban kizárólag a folytatásos (és összefüggő, különben a Hangtörténetek és a Szótárazó is ide tartoznának) történetekről - tehát a Lélekvasútról, az  A munkavadász Zokni-manó kalandjairól, a Minőségi Forradalmakról, az Az Erdő legendájáról és a Vámpír Dave-ről esik szó, minden mást az egypercesek-pontban tárgyalok.
Valószínűleg lemondóan csóválod majd a fejedet ezt a szakszerűtlen véleményt olvasva, de megint nem tudok mibe belekötni. Egyszerűen lenyűgöztél, minden szempontból. Saját elmondásod szerint néha olvasod a többi kritikámat is, szóval biztos tudod, hogy itt mennyi mindenbe szoktam belekötni egy átlagos blog esetén - de, ha őszinte akarok lenni, a te blogod nem átlagos.
     Leírások. Más esetben már attól is örömtáncot lejtek, ha a kedves bloggerina egyáltalán használ leírásokat; te viszont nemcsak, hogy használsz, de zseniálisan teszed. Szó szerint öröm olvasni a leírásaidat, legyen szó tájról, érzelmekről, személyekről vagy gondolatokról.
     Párbeszédek. Hadd köszönjem meg neked, hogy a helyesírásukkal semmi gond. A Zokni-manóban és a Lélekvasútban még belefutottál néhány ezzel kapcsolatos helyesírási malőrbe, de már mindegyiket korrigáltad azóta szerintem. (Ha pedig mégsem, akkor majd felhívom rájuk a figyelmedet - ugyanis mostantól, ha az égiek is engedik, rendszeres olvasód leszek.) Maguk a párbeszédeid amellett, hogy változatosak, mindig hitelesek és élvezhetőek is. Egyforma könnyedséggel adsz át megható és humoros beszélgetést. Még sosem fordult elő, hogy karakterhűtlen lett volna egy elhangzott mondat. Hova soroljam még?
     Karakterek. Ha semmilyen más írói erősséged nem, a karaktereid akkor is megérdemelnének egy dicshimnuszt. Rétegelt, hihető, emberszerű karakterekkel operálsz, akik emellett egytől egyig eredetiek is, közelében sincsenek egyetlen népszerű sablonkarakternek vagy véregyszerű sztereotípiának sem. Ragozhatnám még, felsorolhatnám a főbb karaktereidet egyesével - de mindegyikükről ugyanezt tudnám csak nyilatkozni.
     Stílus. Komolyan, ha valaki külső szemmel olvassa ezt a kritikát, azt hihetné, hogy nyalizok, vagy mit tudom én, annyira pozitívan nyilatkozom, de egyszerűen ez a véleményem. Beleszerettem a stílusodba, ami minden egyes bűbájmacskás betekintő, háromszázas, novella vagy folytatásos sztori esetén frenetikus volt. Ezer névtelen írás között is megismerném a tiedet szerintem, annyira különlegesen írsz. Mindig megfelelő mennyiségű humort is viszel a soraidba - Zokni kalandjait olvasva például többször is elvigyorodtam, pedig rólam tudni kell, hogy nem lévén lelkem, nagyon nehéz belőlem bármiféle reakciót kicsikarni, főleg egy blog olvasása közben.
     Fogalmazás. Régebben még előfordult, hogy a túl csavaros mondatok hibájába estél, de a mostani írásaidból már ennyi baklövést sem tudok felmutatni. Gyönyörűen fogalmazol, és nemcsak blogos, de még regényi keretek között is - elég, ha csak a stílus és mindenféle fogalmazási készség nélkül megírt Alkonyat-sagára, SzjG-re és Ötven árnyalat-trilógiára gondolok (a másodiknak a nyolcadik kötetét, utóbbinak a harmadikat már nem bírtam végigolvasni, szóval ha abban történt drasztikus változás, akkor elnézést a pocskondiázásért; egyébként kétlem). A te írásaidat simán el tudnám képzelni egy könyvben, és az nem is olyan minősíthetetlen könyv lenne, mint az előbb felsoroltak.
     Szókincs. Ahogy a többi készségedről, úgy erről is ordít, hogy a temérdek olvasás megtette a hatását. Mostantól szerintem hozzád fogom irányítani azokat a bloggerinákat, akik nem hiszik el, hogy az olvasás fejleszti a fogalmazáskészséget, a karakteralkotást, a szókincset és a helyesírást, egyszóval kábé mindent, ami a jó íráshoz kell.
     Helyesírás. Régen volt pár apróbb hibád, de korántsem annyi, mint amennyihez én a bloggeren szoktam. Máskor itt szokott következni egy átjavított fejezet a kritizált blogból, de a te hibáid annyira elenyészőek és olyan kevés van belőlük, hogy nem pazarlom ilyesmivel egyikünk idejét sem. A legsúlyosabbak amúgy is elírások, amiket egy-két, közzététel előtti átolvasással amúgy is korrigálhatsz magad.
     Hitelesség. Bocs, hogy mindig a többi kritikámmal példálózok, de muszáj elmondanom, hogy, ha a többiben nem, akkor ebben a pontban biztos, hogy minden bloggerinának regényhosszú felsorolást szoktam írni a problémáimról. Ezt csak azért akartam az orrodra kötni, mert ebből is kiviláglik, hogy hány fényévvel előrébb jársz, mint a bloggeren tevékenykedők kilencvenkilenc százaléka. Sehol egy logikai bukfenc, egy kis hiteltelenség; még a meseszerűbb sztorikon belül is hiteles maradsz, és konkrét krimiket - illetve szám szerint egyet, de a mondat így jobban hangzik - tudsz megírni anélkül, hogy bármilyen általam kiszúrható következetlenséget követnél el. Le a kalappal, tényleg!
(Csak egyetlen dolog, ami feltűnt, és nem bírom nem megjegyezni: Evans azt mondja, emlékei szerint Hitler meghal az első világháborúban. Lehetséges, hogy direkt írtad Evans emlékezetét pontatlanra, de nem tartom valószínűnek, mert azért az kicsit elrugaszkodott lenne; inkább hiszem, hogy véletlenül első világháborút írtál második helyett. De ha teljesen hülyeségeket beszélek, és kiderül, hogy annyit se tudok történelemből, amennyit hittem, hogy tudok, akkor kérlek, tájékoztass.)
     Történetvezetés. Az egyrészeseidre és a folytatásosaidra egyaránt igaz, hogy a lehető legjobb helyen zárod le őket, de előbbiekre hatványozottan: nem egyszer tátva maradt a szám egy-egy háromszázas csattanóját olvasva. Ugyanígy az események folyamát is mindig a megfelelő ütemben egyengeted: időzöl, amin időzni kell, és nem részletezed, amit nem kell. Ügyes!
Egypercesek. Lévén példának okáért a Hangtörténetek annyira rövid és behatárolhatatlan mű, képtelen lettem volna még alapötlet és kivitelezés alapján is szétválasztani néhány egyrészes novelládat és az említett sorozatot. Aztán ott vannak azok a sztoriid, mint például a Szótárazó - ami ugyan szintén többrészes, de nem összefüggő történet. Ezért arról is itt nyilatkoznék, ha nem baj.
A Hangtörténet-sorozat egyszerűen zseniális. Semmibe nem tudok belekötni vele kapcsolatban. Mind az alapötlet sziporkázóan egyedi, mind a kivitelezés humoros és remek. Többször is felnevettem egy-egy részt olvasva, ami tőlem nagy szó, mert még könyvet olvasva is ritkán adok ki efféle hangot, nemhogy blogot. A Hangtörténelem úgyszintén csodás és vicces volt; imádtam minden sorát. Az A lakomával kapcsolatban még annyit, hogy kérdésedre válaszolva igen, rohadtul meglepett! Már épp elszörnyülködtem volna, hogy úristen, mi történhetett szerencsétlen emberrel, erre... ja. Hasonlóan száznyolcvan fokos volt a fordulat a Fecske lesben. Mindig meg tudsz lepni!
A Szótárazóról is ugyanúgy tudok csak nyilatkozni, mint az előbbiről: az alapötlethez hasonlóval még sosem találkoztam, és a kivitelezés is úgy fantasztikus, ahogy van. A Samanthás történet nagyon tetszett, a Bruce-os pedig könnyfakasztó - lenne, ha nekem még lennének könnyeim. Mikhael és Zack novellájával kapcsolatban: nagyon jól tetted, hogy nem a klisés megoldást választottad, szerintem ez így életszerű.
Az Addig, amíg meg nem öregszünk nem meglepő módon megint egy frenetikus kis történet volt, rettenetesen eredeti a gondolat, hogy a démon öregedésével együtt lesz egyre kevésbé démoni. A Látomások dettó; a zene is tetszik!
Tudom, nem nevezhető még egypercesnek sem pl. a Már nem üres a kuckó fala!, de azért megemlíteném, ugyanis magam is olvastam a Célkeresztbent, jobban mondva kritikát kellett írnom róla, és azt akartam mondani, hogy tökéletes volt az ajánlód, remekül összefoglaltad a történetet! A Kis szent Gabrielle legendája csodás történet, még csodásabb és szívet tépőbb lezárással. Minden elismerésem!
Az Álmomban már láttalak végére olvasva az volt az első reakcióm, hogy azt a... Szokás szerint páratlan alapötlet és frappáns lezárás. Az Az egybegyűlteknek... aranyos "életkép" volt, faltam a sorokat. Vöröske Karácsonyi lidércnyomására tökéletesen illik a címe. Véres bemutatkozás volt kedves vörös cicánk részéről, de nekem bejött. Az Ünnepek világában valami elképesztően jó volt, és fogalmam sincs, honnan szerzel ilyen szuper ötleteket.
A Pont Mirabeaut olvasván ellenállhatatlanul kedvem támadt elmenni Franciaországba. Szóval ha esetleg nem lenne világos, ez is rohadt jó olvasmány volt, és én is szoktam olyasmiken elmélkedni, mint Mathilde. Sőt, én is szívesen eldobnám a múltamat.
A Könyvelő-sorozatot attól függetlenül, hogy nem történet, tehát nem kell írnom róla a kritikában, végigolvastam, és egytől egyig kedvem támadt elolvasni azokat a könyveket, amikről elismerően írtál, annyira rétegelten és sokrétűen tárgyaltad ki őket. Hirtelen rettenetesen elszégyelltem magamat, hogy évekkel ezelőtt puszta lustaságból felhagytam a könyvtárba járással.
A Tavaszlakókról csak annyit, hogy hogy voltál képes itt abbahagyni? Te gonosz! És különben is, hogyan tudsz ilyen különleges kerettörténetet adni, mint a Felújítás és nagytakarítás a Kuckóban, egy olyan egyszerű dolognak, mint egy designcsere? Segíts már nekem is!
A Negyven forint végén már konkrétan tűkön ültem, annyira izgultam a főhősnő és a könyvei sorsáért. Teljesen át tudtam érezni a helyzetét! A Hapci! Hupsz! Szerelem! megint bebizonyította, milyen, ha egy amúgy mindig klisésen tálalt témát te egyedi módon közelítesz meg. Zseniális. (Tudom, már legalább huszadszor használom ezt a jelzőt ebben a kritikában, de nem tudok mit tenni.)
A Teapartival kapcsolatban - amellett, természetesen, hogy imádtam - már csak annyit tudok írni, hogy valamiért fekete a betűszíne. A Jelenetek az esőben minden sora életszerű volt; szokás szerint odáig meg vissza voltam (vagyok) érte.
A Sánta Rókát remekül összefoglaltad; a ... szeretném meginvitálni..., az ... a Kuckó "útravaló" bulijába., az Olyan jó az idő..., az A Kuckó az apokalipszis szélén... és a Visszatérés a Kuckóba csak még jobban megimádtatták velem a bűbájmacsekjaidat és a ködsárkányodat, az Ablakgyilkosságtól pedig tátva maradt a szám - honnan szerzel ilyen ötleteket, mondd?
Az Újabb pókháló kerül fel a Kuckó falára megközelítéséből még sosem gondoltam a díjakra, de nagyon is igazad van! A Kóborlásra indultakot úgyszintén szuperül megoldottad; csak ámulok és bámulok.
A Halálszín köntösében gyönyörű történet, és csak annyit tudok hozzászólni, hogy nincs sorkizártra állítva. (Igen, Nessa szakszerű és hozzáértő kritikáját olvasod.) A Századik bejegyzés! remek "kiszólás" volt, és csak annyi kérdésem lenne, hogy miért nem vállalnád fel a Minőségi Forradalmakat? Hiszen hihetetlenül jó történet!
A Veszélyes játék finoman szólva is rohadt feszült volt, de imádtam, talán pont ezért. Az Éjféli suttogások is csodás lett, az pedig főleg tetszik, hogy kétértelmű a lezárás, vagyis nyitva hagytad mindkét opciót az olvasó számára. A Népdalos book taghez hasonlóról még nem is hallottam, de nagy örömmel olvastam, főleg John Grogan és Lara miatt, mert csak őket ismertem (olvastam) a felsoroltak közül. A Meghívás a Pokolból című kis szösszenet olvasását is nagyon élveztem.
Az Egy tucatos listádat is végigolvastam, hiába nincs jelentősége a kritika szempontjából, és megérte. A tíz szívesen megírandó történeted egytől egyig felkeltette az érdeklődésemet. A Leonás történet példátlan volt, valójában nekem se esett le a csavar, de így belegondolva logikus. (Fáradt vagyok, na.) A dél-angliai kis jelenet nagyon tetszett, szinte láttam magam előtt a helyet! És vágytam is oda rendesen. Na, mindegy, ez örökké csak álom lesz. A kiadónak írt levélben szuperül összefoglaltad az írásaid jellegét. És hogy én mennyire irigyellek, hogy lovagolsz! A Vöröske által írt rész pedig egyenesen lélegzetelállító - nem tudom, hogy tudtad mindezt észben tartani, de valami elképesztő lett a végeredmény, faltam minden sorát oldalát. A levél, amit a hat hónappal későbbi énedhez írtál, nagyon frappáns, és szerintem már kipipálhatod mindegyik "napirendi pontot" benne. Az alternatív Piroska és a farkas fordulatos és hiteles volt, remekül megoldottad, szokás szerint! A tévés mondatból kanyarított párbeszéd nekem személy szerint tetszett, hiába volt ilyen rövid. Teljesen megértem, hogy a beszélgetés kihallgatását és romantikus sztorivá alakítását kihagytad; én is így tettem volna. A köszönetnyilvánításodat szerintem lopnám is, ha bármikor aktuálissá válna, annyira király kis iromány. A véleményedet pedig teljes mértékben osztom erről a kihívásról.
A Chocolate book tag tök érdekes, nekem is meg kéne csinálnom - de valószínűleg nem fogom, mert már a képzeletbeli teendőlistámról is lelógna. *elmorzsol egy keserű könnycseppet, majd továbblép* Ja, és a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit olvasd is el, nemcsak a képek zseniálisak benne!
A Roham... végső soron az abszurditásával együtt is hiteles, úgyhogy egy rossz szavam sincs rá. A háromszáz szavas Ébredő Pokol ismételten egy eredeti, csavaros kis történet, amit imádtam. A Szépség dettó - a végét már konkrétan vigyorogva olvastam. A Csillagles - megint ezt a megfogalmazást használom, igen - dettó! Szinte lyukat fúr az oldalamba a kíváncsiság, hogy miért akarja a pap holtan látni az istent, de néha én is így érzek. És gondolom, ha ismerném az alapművet, tudnám a választ is. A Puha hajjal ugyanez a helyzet.
A ... s milyen szép csillagos az ég! minden nyomasztó ihletője ellenére aranyos és szép történet volt. A Blogmoly kihívást csak az egyetlen, általam is ismert blog alapján tudom értékelni, amiről írtál benne, és az alapján remek összefoglalókat sikerült kanyarítanod.
A Back to School book taghoz csak annyit akartam hozzáfűzni, hogy semmit nem rühelltem úgy, mint az olvasónapló-írást. A Küldetést olvasva megmosolyogtam a párhuzamot és ugyanakkor ellentétet a két, elég különböző jellegű "küldetés" között. A Feláldozásnak már az elején éreztem, hogy valami efféle lezárás jön - ezt nem azért írom, mert elvett volna ez a tény az értékéből bármit is, épp ellenkezőleg -, és nagyon tetszett. Szintúgy az Ez csak szerelem, igaz?. És szintúgy a Hullócsillag. Sajnálom, mikor nincs mibe belekötnöm, akkor csak ennyit tudok írni.
A Történelmet írnin nem tudtam nem vigyorogni, annyira magam előtt volt a két jelenet - és a dolgozat is. Néha én is próbáltam/próbálom lenyűgözni a töritanáromat, de feltűnően kevesebb sikerrel, mint te.
Nem tudom - illetve tudom, de úgy kicsit nevetséges lenne a mondat -, honnan szerzel te ilyen menő tageket, de a Zombiapokalipszis book taghez hasonlót még biztos, hogy nem olvastam. És Peetagey Smile-hoz hasonlóan én is csak annyit tudok reagálni a Ritmusra, hogy... hűha! A Vérszag dettó - imádtam, zseniális volt, szokás szerint.
Vöröske művei mindig megrázóak, ugyanakkor a maguk műfajában fantasztikus - akárcsak a Lélekszakadva. A Meglepetés... tényleg meglepett, főleg azért, mert hihetetlenül élénk és határtalan képzelőerőd van. Nem akarsz adni belőle, csak egy picit?
Az 1 éves a Kuckó!-val kapcsolatban hadd éljek Brukú szavaival, mert nem tudom jobban megfogalmazni: ennél ötletesebb blogszületésnapi köszöntést még nem olvastam! A Meglepetés... Album!-ról pedig csak annyit, hogy valami eszméletlenül irigyellek. Nemcsak az íráshoz van tehetséged, de még a rajzoláshoz is. Én meg csak a fejemet vakartam a képeket látva, hogy ehem, a rajztanárom már annak is örült volna, ha csak tizedennyire jó művekkel lepem őt meg a pofátlanul rajztehetségmentes firkálmányaim helyett...
Az Álmodni egy megható kis történet, elszomorított a vége, ami nem azt jelenti, hogy rossz lenne, épp ellenkezőleg: nagyon jól írtad meg! A Közjátéktól szintén tátva maradt a szám, pont, mint az Első benyomásoktól. Az, hogy kábé háromszáz szóval felvezetsz egy történetet, és mindnek király lezárást adsz, hihetetlen.
A Taktika... nos, a Taktikára tényleg illik a címe, és remekül összeszedted a különböző "opciókat". Érdekes volt olvasni a Könyveim book taget, mert tényleg jó kis feladvány, és izgalmas lehet a kitöltése, vagy minek nevezzem. Az A létezés bizonyítékát olvasva már sokadszor tűnődtem el, hogy honnan támadnak ennyire egyedi és pazar ötleteid.
A Totally book taggel többszörösen is egyetértek: a véleményeddel Hermionéról és Ronról, valamint Lilyről és Pitonról. Azonkívül én is rettenetesen várom, hogy megfilmesítsék a Párválasztó-sorozatot, imádtam minden sorát azoknak a könyveknek, nem véletlenül olvastam újra többször is, angolul és magyarul egyaránt.
A Hajnal egy igazán életszerű és realista írás lett, a végszón még el is vigyorodtam. A Boldog karácsonyt!-ban közzétett rajzodat pedig muszáj megdicsérnem, mert valami fenomenális lett! Az Eszmélet meg csak... azt a!
Az A szívedben szerintem teljesen reális történet volt. Én nem hiszem, hogy a Legendák Neilje sikerrel járna, de ez csak azért van, mert már túl vagyok az optimizmus minden jótékony hatásán...
A Szentestét olvasva úgy éreztem, valami szúrja a szemeimet, akármilyen nyálasan hangzik is ez. Mindent leírtál, amit kellett erről a témáról. Köszönöm.
A Születésnappal kapcsolatban a kommentelők már mindent elmondtak, szóval tőlem már csak annyit, hogy kétezer év múlva ütközünk! A Csak a szavaimmalra pedig nem kellenek szavak, elmondott már helyettem mindent. Az A vonal megszakadt ismét egy páratlanul egyedi alkotás; az Egyszer volt, hol nem volt egy különleges kis történet; a Kiálts! pont olyan megrázó, mint amilyenre tervezted. A Gyerekek nevetéséhez nem tudok mit hozzáfűzni. A Fájdalom szerintem igenis mestermű (legalábbis én nem tudnék ilyet írni), de azért állítsd sorkizártra. A Homokóra meg... hát, fekete. Az pedig a kedvenc színem, úgyhogy tetszik!
A Jól vagyunk nagyon jópofa volt, és I love Nyíregyháza too! Az Appassionata Chance balladája csattanója szavak nélkül hagyott, plusz imádom a főhősnő nevét. Utánozhatatlan fordulat volt, le a kalappal!
Az Arcobaleno megint egy nagyon érdekes és szerintem csodás kihívás, szerintem nekem is meg kéne csinálnom - de nem tudnám felülmúlni például azt, amit a Zöldben alkottál. Bár így belegondolva Chloe-nak, Louisnak, Harrynek, Tessának, Robinnak és Amynek [történeteim karakterei] mindenképp lenne hozzám pár szava, azt hiszem...
Amint látod, az egyperceseidet egyöntetűen imádtam, szóval ez a pont semmiképp nem volt valami építő jellegű... Bár a többi sem. Nem baj, a szokásos formámat hoztam legalább.
Tanulság. Tudom, ez a kritika valószínűleg egy hatalmas csalódás volt neked a kritikaírói képességeimben, de nekem a te blogod olvasása épp ellenkezőleg, egy feltöltődés és egy afféle "bizalom-visszanyerés" volt a blogger színvonalát illetően. Neked hála visszakaptam a hitemet, hogy itt nem csupán elcsépelt fanfictionök és hibákat ezrével halmozó tucattörténetek vannak.
A te blogod megtanította nekem, hogy léteznek még eredeti, egyedi, különleges és minőségi kerettörténetek. Tekergő, Nyáplic, Pettyesképű, Vöröske, Nagydumás és Füstpöffentő ugyanúgy belopták magukat a szívembe, mintha a tulajdon, hús-vér macskáim - és ködsárkányom, tegyük hozzá - volnának.
Az írásaidnak hála visszanyertem a blogokba vetett bizalmam. Rájöttem, hogy léteznek igazi (tehát nem Alkonyat-, Ötven árnyalat- és SzJg-kaliberű) regényminőségű írások a neten. Megerősítetted bennem azt, amit már egyébként is tudtam, csak soha senki nem hitte el nekem, ha mondtam: hogy az ember olvasva tanul meg írni. Te vagy talán a valaha volt legolvasottabb kritikaalanyom, és ez az írásaidról is ordít, hiszen vannak eredeti - még, hogy eredeti; lenyűgözően páratlan! - ötleteid; lélegzetelállítóak a leírásaid; zseniálisan emberszerű karakterekkel operálsz; feledhetetlen a stílusod; nagyszerűen fogalmazol; pompás a szókincsed és úgy általánosságban a tudástárad (Chieko történetét olvasva hanyatt vágtam magam, remélem, tudod); a legnagyobb helyesírási hibáid egytől egyig elírások; ezenkívül háromszáz szóba is ezerszer több tartalmat tudsz sűríteni, mint egyébként felkapott regényírók egész regénysorozatokba. Szóval, ha engem kérdezel, felkerültél a kedvenc íróim listájára... illetve mégsem, ugyanis nem vezetek ilyen listát, mert valaki úgyis kimaradna, és nem lehetne fejben tartani ennyit. Azonkívül nekem nincs kedvencem semmiből. De te akkor is az leszel. *dacosan karba fonja a kezét*

Ajánlom...
Mindenkinek, aki ezernyi felülmúlhatatlan élményre vágyik. A fentiek szerintem már eleget beszéltek magukért.


Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni a durván fél éves várakoztatásért. Te vagy a leghűségesebb kommentelőm és követőm, Zsazsi, és semmivel nem szolgáltál rá arra, hogy ennyit kelljen várnod a kritikádra - ezért csakis az én lustaságom okolható. Remélem, azért valamivel enyhítettem a - jogos - neheztelésedet, hogy kárpótlásul a blogod minden bejegyzéséről írtam véleményt, amiről tudtam. Én ilyen tetemes mennyiségű alapanyagot még nem olvastam végig az elejétől a végéig egy kritika kedvéért. És talán az is elégtétellel szolgál, hogy visszanyalt a fagyi; míg nyáron lustaságból nem haladtam rendesen a várólistáimmal, addig most, év közben, mikor pedig már haladni akartam, időm nem volt rá. Érted, nem egyszer fordult elő, hogy már ültem volna le a blogoddal haladni, erre közbejött valami (vagy épp egész napokon át nem volt időm haladni vele).
Azonkívül nézd el nekem, hogy ez a kritika finoman szólva is kicsit összeszedetlen lett. Lévén tetemes mennyiségű a blogodon a tartalom, nem tudtam annyira összeszedetten írni, mint máskor szoktam/próbáltam. Ahogy azt az "egypercesek" nevű pontban is láthattad, semmiféle normális felépítést nem voltam képes összehozni, egyszerűen csak nagyjából időrendben írtam egy-egy mondatot arról, amiről akartam. Tisztában vagyok vele, hogy ez így nagyon nem profi, és hogy nevetséges lett a habogásom, de már csak azért is sietnem kellett, hogy még idén kézhez kapd végre ezt a kritikát. Nézd el nekem ezt az egészet, ha tudod - a késést, valamint a minősíthetetlen és rövid kritikát egyaránt.
Nessa voltam, egy fejfájós, nyűgös és a nyári szünetre már most száz százalékban készen álló élőhalott, valószínűleg pár ősz hajszállal. Bragh Stuart!

5 megjegyzés:

  1. Yoh!

    Ugyan, az elmúlt két hét kárpótolt a várakozásért! Minden nap, mikor láttam, hogy ismét megugrott a látogatók száma lelkesen próbáltam kitalálni, vajon az épp olvasottakról mi a véleményed.
    Sokat keresgéltem a lehetséges képek közt, míg ráakadtam erre a gyöngyszemre - ha neked a detto így szavajárásoddá vált, hát én mostanában a gyöngyszemezésre kaptam rá -, tudtam, ezt a Kuckóról rajzolták, ahogy a dizájnnal is hasonlóan jártam. A már említett faviconról (saját cicó) el is feledkeztem, hogy talán üti az új elrendezést. Korábban még a barna különböző árnyalataival próbálkoztam, hogy valamicske faházikós hatást kelthessen, de szerintem a lila sokkal többet tud kifejezni és nem üti a komorabb vagy épp vidámabb történeteket, szóval nem csak te vagy elvarázsolódva tőle. Igaz, kicsit macerás volt belemászni a kódolásba, de határozottan megérte.
    A betűk terén lévő eltérések abszolúte mea culpa. Igyekszem mindent szép precízen rendezni, de sokszor van úgy, hogy a doksiból feltöltött írásoknál kimegy a fejemből megnézni a html nézetet. ^.^" Pedig amiket a blogger ott képes művelni...
    A hiányok felrovása jogos, nem is tudom, hogyan kerülte el a figyelmemet ennyi. (A karácsonyi lidércnyomás viszont "még" jogosan nincs feltüntetve, mert azt nem érzem igazán odaillőnek mondanivalóját/jelentését illetően. Az volt az első horror beütésű írásom és mit ne mondjak, szépen belesétáltam egy-két csapdába vele kapcsolatban. Még át kell esnie némi fazonigazításon, hogy megjelenhessen. A többit viszont pótoltam.
    Örülök, hogy Charlotte-tal bejött ez a kis csíny. Az ötlet tőlem származik, de M Gin nélkül nem lett volna ilyen hatásos. Az ötletet pedig köszönöm annak a pihent agyú franciának, aki megírta a RRRrrrr! forgatókönyvét.
    Egyetlen hibája talán a mobilnézet, de nem hiszem, hogy egyhamar lecserélném. Persze szívesen megsúgom a sablon nevét, ha kell ;)
    Elhiszem, milyen nehéz helyzetbe kevertelek, igazán sajnálom, hogy ilyen irtózatosan sok rég használt szót kellett leporolnod :P Na jó, igazat megvallva végig azon görcsölt a gyomrom, hogy Még mindig jó, még mindig jó, tuti most fogsz szólni, hogy ezt, meg azt elszúrtam.<- Az érzés, amikor minden túl szép ahhoz, hogy igaz lehessen, és többször is át kell olvasnod, mire megnyugszol és végre tudsz boldogan vigyorogni az elismeréstől.
    Valóban eddig a Lélekvasút az a történet, amivel a legtöbbet foglalkoztam és ami a legtöbbet foglalkoztatott. Hogy honnan jött az ötlet? Azt pontosan meg tudnám neked mondani bekezdésre leszűkítve, de azt, hogy utána hogy született meg a végső mű, na az előttem is kész rejtély.
    Az Erdő legendájának témája már régebb óta foglalkoztatott, ám magát a történetet igazából a pinteresten talált forest spirit jelmezek ihlették. Ezért is van ennél a sorozatnál kivételesen szereplők oldal. Egyébként kis részt a kelta illetve az északi mitológiából merít, mint például a huldra.
    Ám maguk a bo lelkek és a szarvasszellemek (no meg a többiek, amik még vázlatban csücsülnek) teljesen az én agyszüleményeim.
    Zokni a Csillaglesben is emlegetett Terry Pratchett műből bújt ki - igaz, most már ég és föld a különbség, de anno annak az olvasása után szökkent ki az ötlet a fejemből. Látod, most szépen kezdem rontani a rólam kialakított képet, mert kiderül, mindent csentem valahonnan, nem pedig a semmiből teremtettem. No jó, a Minőségi forradalmaknak nincs semmi kézzelfogható eredete.
    Dave nekem is az egyik kedvenc karakterem, örülök, hogy megkedvelted :D
    Köszönöm a fülszövegek javítását :') Mint - valóban - olvasott ember, a fülszövegek számomra nagyon fontosak. Sokszor látom, mennyire nehéz is őket eltalálni. Van egy típus, egy forma - krimiben a versenyt fut az idővel, romantikusban pedig az, hogy már a fülszövegben megnevezik a tökéletes pasit, mikor a könyvben látszólag komoly vetélytársa lehet, ám mi már a fülszövegből tudjuk, ki lesz a befutó, no ezek azok -, amiket én nagyon szeretnék elkerülni. Sikerült?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, be kell lássam, inkább én voltam a szakszerűtlen a kritika kérésnél, rád zúdítottam minden történetemet, mikor úgy lett volna illendő, hogy csak egyről kérek, mert mi tagadás, én is csak íróból vagyok, ráadásul még csak amatőr és kezdő, szóval igen kevés írásom van, amikkel kapcsolatban nincsenek kétségeim.
      Nastia nem-e tűnik alkalmatlannak a gyengeségeivel, hogy hagyja magát sodródni, elfogadható-e egyáltalán az, ahogy megragadtam ezt az állapotot, a lelkek múltja, rengeteg bizonytalan pont van, ami mögé íróként nem tudok rendesen belátni.
      Nem írom, hogy csalódtam, mert az enyhén szólva is álszentségeskedés lenne részemről, de szívesen olvastam volna a szereplőimről véleményt, hogy melyik volt az, amelyik esetleg megfogott, hogy mit gondolsz most Zoeról, a kis szarvasszellemről, ha esetleg nem ütközik mással és még emlékszel rá, szívesen olvasnám, hogy mégis lássam, más is olyannak/annak látja, akinek én szeretném, de tényleg csak, ha nincs jobb dolgod :")
      A Zokni még azért sincs sorkizártra sem állítva, mert ezzel is jeleztem az én kis össze-vissza kavarós énemnek, hogy még nem lettek átnézve a legutóbbi alkalommal a fejezetei, mikor végigmentem majd' minden írásomon, hogy kissé helyrepofozgassam őket. Viszont, ha a Lélekvasútban is vannak elírások, és több, ha már megemlítetted, akkor az már tényleg valami, mivel a nyáron a legnagyobb nyugalom és szieszta mellett olvastam át őket, hogy minden ilyentől megszabadítsam a történetet.
      Nohát, idén ősz végén a moly-antológiában meg fog jelenni a Veszélyes játék és a Roham, szóval lehet, lesz valami ebből a könyvkiadásból :D /én már tűkön ülve várom, mikor jeleznek vissza, hogy a kötet a nyomdában :D
      Igen, a barokkos körmondatok nagy kedvenceim voltak XD Szerencsre a 300-sok elég jól leszoktattak róluk.
      Fuh, az a helyzet, hogy most egyszerűen nem ugrik be, mit akartam Evansszal és Hitlerrel, de köszönöm az észrevételt. Amíg nem jut eszembe, inkább kivettem. Bár kétszáz év távlatából lehet már összemosódott az első és a második világháború.
      Igen, a Tavaszlakók miatt már mástól is érkezett panasz... Vöröske ördögi szelleme megszállta Pettyesképűt?
      Hát még én hogy izgultam azért a Negyven forintért :D A könyvek pedig köszönik, remekül érzik magukat a polcomon :D
      Nem arról van szó, hogy én nem vállalnám fel a Minőségi forradalmakat, csak egyszerűen úgy éreztem, Zsazsogó Nyáplic írói névvel nem igazán vennék komolyan a történetet, míg a Zokni mellett szerintem beleférne. :3
      Fuh, örülök, hogy tetszett Vöröske irrdatlan hosszú krimije, mert nagy kedvencem volt.
      A Csillagles csupán csak a hittel kapcsolatos elmélet elemet tartotta meg az alapműből, így nem maradtál le semmiről :) Igazából ott épp fordítva volt. A hit segítségével új istenek teremtődtek.
      A Hajnal... igazat adok azoknak, hogy a legjobb sztorikat az élet írja.
      Kezdem úgy érezni a Születésnappal kapcsolatban - áh, kicsit sem önteltség -, hogy szállóigét alkottam XD
      Örülök, hogy ilyen pozitív élmén volt számodra találkozni a bloggal és köszönöm, hogy minden, amit csak találtál végigolvastál és nem utolsó sorban - természetesen - a kritikát.

      üdv, Zsazsi :3

      ui.: Khm... azok az elírások véletlen nem kerültek mégis kijegyzetelésre Tudom, nem bétának kértelek fel, csak ha már említetted fentebb egyszer-kétszer, de ha nem, nem baj, majd a következő iskolai szünetben újra átolvasom őket. ^.^

      Törlés
    2. Ahoy! :3

      Mikor meglátom az értesítőt, hogy kommenteltél, rögtön ugrok ide a bejegyzésre, pörgetek le, és kikerekedik a szemem, mikor jó pár görgetés alatt sem érek a végére. Imádom, mikor ilyen terjedelmes kommente(ke)t kapok :3
      Semmivel nem tudnád elrontani a rólad kialakított képet, már csak azért sem, mert ebben nem kicsit vétkes vagyok én is... Ha nagyon megerőltetném magam, akkor pontokra szedve fel tudnám sorolni, hogy a jelenlegi sztorim főhősének a jellemvonásait és egyebeit hány regény főhősétől csórtam el. (Inkább nem teszem meg, mert akkor mindenki azokat a könyveket fogja olvasni az én szárnypróbálgatásaim helyett... xD)
      Teljesen igazad van, hogy ezeket a formákat el szeretnéd kerülni; és örömmel jelentem, hogy teljes mértékben sikerrel is jártál! ;)
      Dehogy zúdítottad rám, még arra is felhívtad a figyelmemet, hogy melyik két történetre fektessek nagyobb hangsúlyt - én voltam az, aki a fejébe vette, hogy, ha már ennyit kellett várnod a kritikára, akkor írjak is benne valamiről. :D Ja, és azért téged nem neveznélek amatőrnek! ;)
      Nna, ha már a kritikából kihagytam a helyesírás-elemzést, akkor megragadom az alkalmat, hogy beléd kössek e téren: "Nastia nem-e tűnik alkalmatlannak a gyengeségeivel" helyett "Nastia nem tűnik-e alkalmatlannak a gyengeségeivel". (Egyébként az apukám is hajlamos az -e szócska nyakatekert használatára: lehet, hogy más helyeken máshogy tanítják ennek az alkalmazását, azért használod te másképp, mint én.) Kérdésedre válaszolva: egyáltalán nem tűnik alkalmatlannak, sőt! Remekül megfogtad szerintem azt az állapotot, amiben adott helyzetben lennie kellett. (Mintha én tudnék arról a helyzetről bármit is, ehem. Okos vagy, Nessa.)
      Pont azért vagyok bajban, mert az összes karaktered megfogott. Evans és Hildegárd, de Hugo és Nastia története is, na meg Sariel és Nastia kapcsolata állt még hozzám közel (csak a Lélekvasútból ennyien; de a többi szereplője is a szívemhez nőtt, ahogy Zokni és Appassionata is például). És én csak nézek elébe a kis szarvasszellem további kalandjainak, főleg a Gordonnal való újratalálkozásának... (Kérlek, találkozzanak mééég! :3) Karakterként pedig szerintem őt is tökéletesen megformáltad, szinte láttam magam előtt olvasás közben!
      Azt a! Hát, le a kalappal, de ha valaki, hát te megérdemled! :) Lehet, meg is veszem azt az antológiát :3
      Amúgy igen, Vöröske keze lehet a dologban!
      Üdvözlöm a könyveket! :D
      Jaaa, így már értem. Na azért. A Minőségi Forradalmakat is imádtam, és megijedtem, hogy te nem így vagy vele. xD
      Egyáltalán nem önteltség, ez az igazság - szállóige lett :D
      Én örülök, hogy lehetővé tetted nekem ezt a sok csodás olvasmányélményt! :)
      Ha lesz egy szabad negyed órám, egyszer majd kapni fogsz egy e-mailt valamelyik újabb bejegyzésed átjavításáról ;) Csak aztán nehogy megsértődj a szőrszálhasogatásomért, és leiratkozz egy életre XD

      Ölel: Nessa

      Törlés
    3. Jó taktika, mint ahogy a valaha olvasott legrosszabb könyvet sem szabad elárulni, mert aztán mindenki kíváncsi lesz, mennyire is volt borzalmas XD
      Na, akkor erre figyelni fogok a jövőben * mantrázza, hogy az ige és nem a tagadószó után jön az -e*
      Lekopogom, nekem sincs semmi közöm az esethez, még csak rokoni vagy ismerősi szinten sem, bár... ugye sokszor mondják, arról írj, amit ismersz... na mindegy.
      (Fognak találkozni *kötelező sejtelmes mosoly* fognak még)
      Ugyan, én is tudok jó és rossz hangulatomban is olyan szőrszálhasogató lenni, hogy engem már elküldtek melegebb éghajlatra, bár az nem helyesírással, hanem történeti abszurditással függött össze. ^.^
      (Story time /ez friss/: Ne kérdezd, miért vágtam bele az irományba, még élt bennem a remény. Szóval Marvel Thor, azon belül is TeamLoki fanfic - A főszereplő lány hercegnő a kilenc világ sötétebbik zugából. A bloggerina felfedezte a rendszert a Loki Laufeyson és a Thor Odinson között és a lánykájának Sasha Diptomson nevet adta. Sokaknak valószínűleg fel se tűnt/tűnik és fog feltűnni, de ez bizony egy nevetséges kis hiba, ugyanis a -sont férfiak használják, szóval három betűvel transzit csinált a főhősnőjéből azok szemében, akik egy kicsit is konyítanak, hogy ment/megy ez Norvégiában, Izlandon stb. Tény, hogy a Diptomdottir nem hangzik olyan jól, de ez az egyetlen módja annak, hogy nővé válhasson egy ilyen világban. Story time vége. )
      Ezt muszáj volt mos valakivel megosztanom és épp ezt a választ kezdtem el először ^.^ Pedig az információgyűjtés, a kutatás szerintem épp annyira izgalmas része a folyamatnak, mint maga az írás.

      ui.: Soha nem fogok leiratkozni! Muhahaha

      Törlés
    4. Így igaz XD
      (Nagyon helyes! :3 *elégedetten dörzsöli a tenyerét*
      Ajjaj, ez a tipikus esete annak, amitől én is a plafonra tudok mászni XD
      Teljesen igazat adok. Számomra a legkönnyebb tanulómódszer az írás :D Ez olyasvalami, ami kellően inspirál ahhoz, hogy utánanézzek, és meg is jegyezzem azt, amit "tanultam".

      Ezt nagy örömmel és vigyorral hallom (olvasom) :D
      xx

      Törlés